A saranágati

Ha a Bagavad-gítában olyan verset keresünk, amely az egész könyv tanításának lényegét elmondja, akkor a tizennyolcadik fejezetnél kell kinyitnunk a művet.

Add fel a vallás minden változatát, s hódolj meg egyedül Énelőttem! Én megszabadítalak minden bűnös visszahatástól, ne félj! (18.66)

A mám ékam saranam vradzsa szavak arra utalnak, hogy az embernek teljes bizalommal, minden rossz társaságtól megválva, minden egyéb vallásos kötelességet félretéve, egyedül az Úr Krisnánál kell menedéket keresnie. A nagy vaisnava költő és tanító, Sríla Bhaktivinoda Thakura, Saranágati című versciklusában részletesen bemutatja e folyamatot. A kötet bevezető éneke így szól:

1-2) Az elesett lelkek iránt érzett szánalmában Srí Krisna Csaitanja örök társaival és isteni lakhelyével együtt alászállt e világba, hogy a saranágatit, a Mindenható Istenség előtti meghódolást tanítsa, és hogy ingyen ossza azt az eksztázissal teli istenszeretetet, amelyet egyébként nagyon nehéz elérni. Ez a saranágati az igaz hívők élete.

3-4) A saranágati ágai a következők: alázatosság, önátadás, annak elfogadása, hogy az Úr az egyedüli fenntartónk, az abba vetett hit, hogy Krisna minden körülmények között meg fog védelmezni, az Isten iránti tiszta odaadás elérését segítő cselekedetek végzése, és az ezzel ellentétes tettekről való lemondás.

5) Nanda Maharádzsa fiatal fia, Krisna, meghallgatja azok imáit, akik e hat ágból álló gyakorlat révén Nála keresnek menedéket.

6-7) Bhaktivinoda szalmaszálat helyez a fogai közé, leborul a két Goszvámí, Srí Rúpa és Srí Szanátana előtt, és kezeivel átöleli lótuszlábukat: „Én nagyon alacsony rendű ember vagyok, mégis, kérlek tegyetek a legjobb emberré azáltal, hogy megtanítjátok nekem a saranágatit.”

Az alábbiakban részletesen megvizsgáljuk, mit mond a Bhagavad-gítá az Úr előtti meghódolás folyamatának hat ágáról.

Vélemény, hozzászólás?