Annak elfogadása, hogy az Úr az egyedüli fenntartónk

Sríla Bhaktivinóda Thákura így mutatja be a meghódolás ezen elemét:

Szívem mélyén mindig feleségem, gyermekeim, testem és rokonaim eltartásáért aggódtam.

Hogyan fogok pénzt keresni? Hogyan válok híressé? Hogyan házasítom meg és adom férjhez a gyermekeimet?

Most az önátadás segítségével megszabadultam minden aggodalomtól. Óh, Uram, Te biztosan gondoskodsz a saját háztartásod minden szükségletéről.

Mivel szolgádnak tekintesz, biztosan eltartasz engem. Nagyon boldogan szolgálom lótuszlábaid.

Minden a Te akaratodból történik. Noha a megtévesztett lélek azt gondolja: „én cselekszem”, ez teljes ostobaság.

Mire képes a parányi lélek anélkül, hogy Te cselekednél? Az élőlény csupán vágyni képes a tettekre, és ha Te a Saját édes akaratodból nem teljesíted a vágyát, ő egyedül semmit sem tehet.

Krisna a Bhagavad-gítában több helyen is megemlíti, hogyan biztosítja az élőlények fennmaradását:

A teremtés kezdetén a teremtmények Ura emberek és félistenek nemzedékeit bocsátotta előre Visnunak szánt áldozatokkal, aztán megáldotta őket, mondván: „Tegyen benneteket boldoggá e jadzsnya [áldozat], mert ennek bemutatása megajándékoz benneteket mindennel, ami kívánatos a boldog élethez és a felszabaduláshoz!”(3.10)

Noha a materialista emberek a haszon reményében gyakran az anyagi világ különböző irányító istenségeit imádják és nekik mutatnak be áldozatokat, valójában a tőlük kapott javaknak is az Úr Krisna a forrása.

Felsőlélekként mindenki szívében ott lakozom. Amint valaki egy félistent kíván imádni, Én megszilárdítom hitét, hogy átadhassa magát annak az istenségnek. Ilyen hittel megáldva egy bizonyos félisten imádatára törekszik, s vágyai teljesülnek. Valójában azonban egyedül Én vagyok az, aki ezeket az áldásokat adja. (7.21.22)

A kilencedik fejezetből azt is megtudhatjuk (9.21), hogy a félistenek imádói, noha valamennyi mulandó élvezetre szert tehetnek, az ismétlődő születés és halál körforgásában további szenvedéseknek néznek elébe. Ezzel szemben azok, akik meghódolván Krisna előtt az Ő kegyére bízzák magukat, semmilyen szükségletükben nem szenvednek hiányt, és végül elérik az Úr legfelsőbb lakhelyét.

De akik kizárólagos odaadással mindig Engem imádnak, transzcendentális formámon meditálva, azoknak elhozom, amire szükségük van, s megőrzöm, amijük van. (9.22)

A félisteneket imádók a félistenek között fognak újraszületni, az ősatyák imádói az ősatyákhoz jutnak; akik a szellemeket és kísérteteket imádják, azok közéjük születnek, s akik Engem imádnak, azok Velem fognak élni. (9.25)

Ezért Krisna azt tanácsolja:

Minden cselekedetedben csak Énrám bízd magad, s dolgozz mindig az Én védelmem alatt! Ilyen odaadó szolgálatot végezve tudatod merüljön el teljesen Bennem! (18.57)

Vélemény, hozzászólás?