Az Isten iránti tiszta odaadás elérését segítő cselekvés

Az Úr Csaitanja Maháprabhu szerint a Srí Krisna iránti szeretet felébresztésének folyamatában az alábbi öt cselekedet a legfontosabb:

Keressük a bhakták társaságát, énekeljük az Úr szent nevét, hallgassuk a Srímad-Bhágavatamot, éljünk olyan szent helyen, mint Vrindávana vagy Mathurá, valamint látogassuk a feldíszített templomot és imádjuk az Úr templomi formáját hittel és tisztelettel! (Csaitanja-csaritámrita 2.22.128)

A vers először azt ajánlja, hogy fogadjuk el a bhakták társaságának menedékét. Ha valaki elég szerencsés ahhoz, hogy megkapja egy tiszta bhakta kegyét, elindulhat az Isten iránti odaadás útján. Srí Krisna tiszta hívétől hallva az ember megértheti azonosságát és kötelességeit, valamint azt, hogyan használhatja ki legjobban az emberi test biztosította áldásokat. Az Úr ezért azt az utasítást adja Ardzsunának:

Fordulj egy lelki tanítómesterhez, úgy próbáld megismerni az igazságot! Tudakozódj tőle alázatosan és szolgáld őt! Az önmegvalósult lelkek képesek tudásban részesíteni téged, mert ők már látták az igazságot. (4.34)

A vaisnavák társasága a tökéletesség szintjén is vonzó. A bhaktákat transzcendentális boldogság tölti el, miközben Srí Krisna kedvteléseiről beszélgetnek egymással.

Tiszta híveim gondolatai Bennem lakoznak, életüket teljesen az Én szolgálatomnak szentelték. Nagy örömet és elégedettséget éreznek ők, amikor felvilágosítják egymást, és Rólam beszélgetnek. (10.9)

Az Úr által fentebb említett másik folyamat a náma kírtana, a szent nevek éneklése. Amikor a szent neveket halkan, lassan énekeljük, azt dzsapának hívják, amikor pedig ugyanezt hangosan tesszük, annak kírtana a neve. Srí Krisna mindkettőről beszél a Gítában. A szatatam kírtajanto mám kezdetű versben azt mondja, hogy az illúziótól megszabadult nagy lelkek örökké Őt dicsőítik a szent nevek éneklésének folyamatával.

Ezek a nagy lelkek állandóan az Én dicsőségem zengik, nagy elszántsággal igyekeznek, s leborulva Előttem szüntelenül odaadóan imádnak Engem. (9.14)

A szent név éneklésének másik formájáról a tizedik fejezetben beszél, az áldozatok között a legfelsőbbként említve azt (10.25). A Védák néha állatáldozatokat is ajánlanak, de a szent nevek éneklése mentes az erőszaktól. Ez az áldozat a legegyszerűbb, ugyanakkor a legtisztább is.

Az odaadó élet egy másik nagyon fontos eleme a szentírások hallgatása. A hetedik fejezetben Srí Krisna azt mondja:

Halld most, óh, Prithá fia, hogyan ismerhetsz meg Engem teljesen, kétségektől mentesen, ha tudatodat Bennem elmerítve, hozzám ragaszkodó elmével gyakorlod a jógát! (7.1)

Sríla Prabhupada így ír e vers magyarázatában:

Az embernek a hatodik fejezet utolsó versének utasítása értelmében el kell kezdenie a jóga gyakorlását. Az elme összpontosítása Krisnán, a Legfelsőbbön az előírt odaadó szolgálat kilenc formáját végezve válik lehetségessé. Ezek közül a sravanam az első és legfontosabb. Ezért mondja az Úr Ardzsunának: tacs cshrinu, azaz „halld Tőlem!”. Senki sem lehet hitelesebb szaktekintély, mint Krisna, ezért Őt hallgatva kapja meg az ember a legjobb lehetőséget arra, hogy tökéletesen Krisna-tudatúvá váljon.

Az Úr a hallás folyamatát később is a felszabadulás eszközeként dicsőíti:

Azután vannak olyanok is, akik másoktól hallottak a Legfelsőbb Személyről, s bár nem jártasak a lelki tudásban, imádni kezdik Őt. Mivel hajlanak arra, hogy a hiteles forrásokra hallgassanak, ők is túljutnak a születés és halál birodalmán. (13.26)

A Srímad-Bhágavatamot brahma-szammitamként, a Védák lényegeként ismerik, a Gítá ötödik fejezetének huszadik verse pedig a transzcendentális szintet elért személyt brahma-vitként, Isten tudománya ismerőjeként említi. Sríla Prabhupada a következőket írja a SrímadBhágavatamhoz fűzött kommentárjában:

A Srímad-Bhágavatam a Legfelsőbb Személy transzcendentális nevén, formáján, tulajdonságain, kedvtelésein, környezetén és sokféleségén alapszik, és az Istenség Személyiségének inkarnációja, Sríla Vjászadéva beszéli el. Az Úr tiszta bhaktáival együtt kedvteléseit végzi, ezért e nagyszerű műben megtörtént eseményekről olvashatunk, melyek Krisnával kapcsolatosak. Brahma-szammitamnak is nevezik, mert az Úr Krisnát képviseli hang formájában . akárcsak a Bhagavad-gítá. A Bhagavad-gítá az Úr hang-inkarnációja, mert a Legfelsőbb Úr beszéli el, a Srímad-Bhágavatam pedig az Úr hang-képviselete, mert az Úr inkarnációja mondja el az Úr cselekedeteiről. Ahogyan a könyv elején elmondtuk, ez a könyv a védikus kívánságteljesítő fa lényege, valamint a brahma-szútrák, a Brahmanról szóló legmagasabb szintű filozófiai tézis természetes magyarázata. (Srímad-Bhágavatam 2.1.8 magyarázat)

Srí Krisna a rahaszi szthitah (6.10), vivikta-désa-szévitvam (13.11) és vivikta-széví (18.52) kifejezések használatával erősíti meg, hogy a lelki fejlődés érdekében az embernek olyan helyen kell élnie, ahol elméjének békéje biztosított. Amikor a Legfelsőbb Úr megjelenik a földön, örök társai és transzcendentális hajléka egyaránt Vele tartanak. Mathurá, Vrindávana, Navadvípa, Purí vagy Ajódhjá az Úr transzcendentális lakhelyének földi megnyilvánulásai. E helyeket Vaikunthának is nevezik, ami azt jelenti: aggodalmaktól mentes. Akik itt élnek, nem csak az anyagi élet aggodalmaitól szabadulnak meg, hanem a legkiemelkedőbb szent helyek által biztosított [sucsau désé (6.11.12)] lelki áldást is elnyerik. A tizennyolcadik fejezet hatvanhatodik versében a „mám ékam saranam vradzsa” szavak használatával Srí Krisna burkoltan saját lakhelyére, Vrindávana dhámára utal.

Az odaadó szolgálat ötödik kiemelt pontja a templomi imádat. A Bhagavad-gítá kilencedik fejezetében az Úr Krisna azt mondja:

Ha valaki szeretettel és odaadással áldoz Nekem egy levelet, egy virágot, egy gyümölcsöt vagy egy kevés vizet, Én elfogadom azt. (9.26)

Ez a vers felsorolja az imádat legfontosabb kellékeit. Sríla Prabhupada a Csaitanja-csaritámrita egyik versének magyarázatában így ír:

Az odaadó szolgálaton keresztül az ember könnyen örömet szerezhet az Úr Krisnának a tulaszí növény egy levelével és egy kis vízzel. Ahogy az Úr elmondja a Bhagavad-gítában (9.26), egy levél, egy virág, egy gyümölcs vagy egy kis víz (patram puspam phalam tójam) nagyon nagy örömet okoz Neki, ha odaadással és szeretettel ajánlják fel. Mindig, minden bhaktájától elfogad bármilyen szolgálatot. Még a legszegényebb bhakta is — éljen a világ bármely részén — szert tud tenni egy kis virágra, gyümölcsre vagy levélre és egy kis vízre, és ha ezeket — különösen a tulaszí leveleket és a Gangesz-vizet — odaadással ajánlja fel Krisnának, az Úr nagyon elégedett. (1.3.107)

Vélemény, hozzászólás?