Az odaadás jógája

– Tanításaidból kiviláglik, hogy alapjában véve kétféle jógi van: az egyik minden tettével személyes formád kedvét keresi s szeretetteljes szolgálatát Neked felajánlva Téged imád, míg a másik a személytelen, megnyilvánulatlan, Brahmannak nevezett alakodat részesíti előnyben. Láttam, hogyan hatolsz bele az anyagi világba, de ez az arcod inkább félelmetes, mintsem szeretetreméltó, noha tanításod szerint csak az irántad érzett szeretet teszi képessé az embert arra, hogy megismerhessen1 – mondta Ardzsuna, majd így kérdezte az Urat:

A Brahman kozmikus formádnál finomabb megnyilvánulásának imádata vajon célravezetőbb, mint az odaadó szolgálat? Kik jártasabbak a jóga tudományában? Akik örökké szolgálatodba merülnek, vagy akik mindig Brahman aspektusodon meditálnak?

– Azok tettek szert a legmagasabb fokú tökéletességre, akiknek bennem való hitét semmi sem rendítheti meg, állandóan Engem imádnak, s mindig Rám – azaz személyes, teljes megnyilvánulási formámra – gondolnak – válaszolta az Úr –, ám végül azok is elérnek, akik az érzékeik fölött uralkodva s mindenkit egyforma mértékben tisztelve személytelen aspektusomat imádják, amely megnyilvánulatlan, mindent átható, felfoghatatlan, változatlan, szilárd és mozdulatlan. Azt azonban tudnod kell, hogy az általuk bejárt út nagyon fájdalmas. Azokat, akik anyagi testük börtönébe zárva gyakorolják a tudás jógáját, személytelen alakom iránti vonzódásuk nem képes megóvni a nehézségektől, míg ahogyan azt már korábban2 elmagyaráztam, személyes formám imádói képessé válnak arra, hogy megismerjenek, s így haláluk pillanatában Rám gondolva elérhetik örök hajlékomat. A tudás jógájának gyakorlása rendkívül lassan hozza meg a várva várt eredményt, ellenben – mivel az ilyen ember mindig szeretettel gondol Rám – azt, aki tettei gyümölcseit Nekem felajánlva személyes formámon meditál, s teljesen elmerül a szolgálatomban, nagyon gyorsan kimentem az ismétlődő születés és halál óceánjából. Ezért ó, Ardzsuna, ha elmédet személyes formámra szögezed, s értelmed mindig az Én szolgálatomba merül, kétségtelenül velem fogsz élni. Gazdagság meghódítója! Ha úgy gondolod, hogy képtelen vagy szüntelenül Rám gondolni, akkor ahogyan annak idején a bátyádnak is harccal szereztél vagyont, az odaadás jógájának szabályozóelveit fegyveredként használva szállj harcba elméddel, s ébreszd fel magadban a vágyat arra, hogy elérj engem! Amint ez a vágyad megerősödik, sohasem fogsz elfelejteni. Ha azáltal sem vagy képes győzelmet aratni az elméd felett, hogy állandóan az Én dicsőségemet hallod, hatalmamról és kedvteléseimről beszélsz s azokra emlékezel, akkor munkád gyümölcsét nekem adva végezz fizikai szolgálatot, ha pedig képtelen vagy azt Nekem ajándékozni, ajánld fel valamilyen jó célra. Ha megválsz tetteid gyümölcsétől, az segít abban, hogy megértsd a lelki tudományt. Azt azonban tudnod kell, hogy a tiszta istenszeretetet csak az odaadó szolgálat, a bhakti jóga szabályozóelveit követve érheted el. E folyamatnak két formája van. Az egyik a külső érzékek tevékenységét foglalja magában, míg a másik, a belső érzék, az elme aktivitását. Az első rész, amely szent neveim [Haré Krisna, Haré Krisna, Krisna Krisna, Haré Haré, Haré Ráma, Haré Ráma, Ráma Ráma, Haré Haré], dicsőségem és cselekedeteim hallásával és ismétlésével kezdődik, mindenki által gyakorolható, míg a másodikat csak azok képesek követni, akik már megszabadultak az anyagi vágyaktól. Ez utóbbi három osztálya a gyakorlás, az elmélkedés és az emlékezés. A legmagasabb szintet az éri el, aki képessé válik arra, hogy sohase felejtsen el. Amikor valaki azt gyakorolja, hogyan merüljön el a rólam szóló gondolatokban, fokozatosan eljut az emlékezés, a meditáció szintjére, amely sokkal hasznosabb, mint a száraz, spekulatív tudás. Állandóan rajtam meditálva a mennyei bolygókon elérhető élvezetekről éppúgy lemond, ahogy az anyagi lét béklyóitól való megszabadulás vágyáról is. Amint isteni neveim, alakjaim, tulajdonságaim és cselekedeteim dicsőségét zengő hívem megválik e vágyaitól, elméjét transzcendentális béke tölti el. Az ilyen tiszta hívem rendkívül kedves a szívemnek. Halld hát, milyen tulajdonságokkal rendelkezik:

Nem irigy, minden élőlénnyel szemben barátságos, kegyes, tudja hogy semmi sem az övé, nincs hamis képe önmagáról, érje bár öröm vagy bánat kiegyensúlyozott, megbocsájtja mások sértéseit, mindig megelégszik azzal, amit túlzott erőfeszítés nélkül megkaphat, önfegyelmezett, elméjét és értelmét rám szögezve nagy elszántsággal végzi az odaadó szolgálatot. Nem zaklat senkit és senki más tettei miatt nem szenved, boldogság, boldogtalanság, félelem és aggodalom nem érinti. Nem más élőlények kegyétől függ, hanem kizárólag Rám bízza magát, tiszta, ügyes, nem pártoskodik, nincs rá hatással a fájdalom s nem küzd azért, ami nem segíti a lelki életben. Anyagi dolgok miatt nem ujjong és nem bánkódik, nem sajnálja azok elvesztését, nem vágyakozik utánuk s lemond róluk, legyenek azok kedvezőek vagy kedvezőtlenek. Egyformán kedves a barátaihoz és az ellenségeihez, kiegyensúlyozott marad attól függetlenül, hogy tisztelik vagy becsmérlik s hideg, meleg vagy az olyan körülmények, amelyek másokat boldogsággal vagy bánattal töltenek el, szintén nem ingatják meg lelki egyensúlyát. Nincs hatással rá, hogy mások dicsőítik vagy sértegetik, nem beszél világi témákról, minden körülmények között elégedett s elméjét Rám szögezi. Azok, akik az odaadó szolgálat, az örök vallás e maradandó útját járják, teljes hittel engem szolgálnak, s engem tekintenek az életük végső céljának, nagyon-nagyon kedvesek nekem.

1(11.54)

2A hetedik fejezetben.

Vélemény, hozzászólás?