| Osszátok meg! |
 |
 |
 |
| Bhagavad-gítá blog - Első fejezet |
|
5-6. Mellettük ott van Dhristaketu, Csekitána, Kásirádzsa, Purudzsit, Kuntibhódzsa és Saibja is, mindannyian nagy hősök, kiváló harcosok. Ott a hatalmas Judhámanju, a rettentő erejű Uttamaudzsá, valamint Szubhadrá fia és Draupadí fiai. Valamennyi vitéz rendkívüli szekérharcos. A pándavák édesanyját, Prithát Kuntibhódzsa király örökbefogadta, ezért nevezik néha Kuntínak. A mennyek lakói Kuntibhódzsa udvarának rendszeres látogatói voltak, fogadásuk Kuntí feladata volt. Ennek kapcsán részesült Durvásza Muni áldásában, amelyről az előző vers kapcsán már szóltunk. A Srímad Bhágavatamban ez áll: „Drupada királytól született Draupadí. Drupada királynak sok fia is volt, akiknek élén Dhristadjumna állt. Dhristadjumnától született egy Dhristaketu nevű fiú. Valamennyien Bharmjásva leszármazottjaiként vagy a Pánycsála nemzetségként ismeretesek.” (SB. 9.22.3)
Draupadí kezét Ardzsuna nyerte el azokban az években, amikor fivéreivel és édesanyjukkal együtt inkognitóban éltek. Ebben az időben magukat bhrámanának álcázva koldulásból tartották fenn életük. Amikor a fivérek hazaértek a menyasszonnyal, Kuntí, aki épp a vacsora elkészítésével foglalatoskodott fia derűs hangjára lett figyelmes: Anyám, nézd milyen csodálatos adományt kaptunk! - Egyenlően osszátok el egymás között! - válaszolta anélkül, hogy felnézett volna. Mivel a királynő szavai megmásíthatatlanok voltak, Draupadí feleségül ment mind az öt Pándavához. Szubhadrá Ardzsuna második felesége volt. Tőle született Abhimanju. Abhimanju tizanhatévesen vett részt a csatában, de fiatal kora ellenére a Kaurava tábornokok csak a harc szabályait mellőzve, csellel tudták megölni. |
