A Bhagavad-gítá fordítása, Bhagavad-gítá tanulmányok, gondolatok a Bhagavad gita verseihez

15. Az Úr Krisna a Pánycsadzsanját, Ardzsuna a Dévadattát, a falánk, hőstetteit hatalmas erővel véghezvivő Bhíma pedig rettentő kagylókürtjét, a Paundrát szólaltatta meg.

A Mahábháratában arról is hallhatunk, hogyan jutott hozzá Ardzsuna azokhoz a harceszközökhöz, amelyek később a csatában a segítségére voltak:

"Egy forró napon éppen együtt pihentek egy hatalmas banyanfa árnyékában, amikor nagy meglepetésükre egy bráhmana lépett elő a fák közül. Rézszínű bőrével, élénksárga hajával és szakállával meglehetősen furcsa jelenség volt. Vöröslő szemei olyanok voltak, mint egy-egy lótuszszirom, arányos testalkata erőtől duzzadt.

Amikor megpillantották a bráhmanát, aki úgy ragyogott, mint a tűz, Krisna és Ardzsuna tiszteletteljesen felálltak, s kezüket összetéve üdvözölték.

– Mit tehetünk érted? – kérdezte Krisna.

– Tudom, hogy az emberek közt ti vagytok a legkiválóbbak – mondta a bráhmana zengő hangon. – Azért jöttem, hogy ételt kolduljak tőletek. Be kell azonban vallanom, hogy nem vagyok közönséges bráhmana: Agni vagyok, a tűzisten. Szeretném felfalni ezt az egész erdőt, ebben kérem a segítségeteket.

A félisten elmagyarázta, hogy már többször el akarta emészteni ezt a rengeteget, Indra azonban minden próbálkozását meghiúsította.

– Él itt egy nága, aki jó barátja Indrának. Amikor fellángolok, hogy elnyeljem az erdőt, Indra mindannyiszor hatalmas esőt küld. Csak ti ketten tudnátok őt ebben megakadályozni. Nekem mindenképpen fel kell falnom ezt az erdőt, mert rengeteg gyógynövény terem benne.

Agni elmesélte nekik, hogy megbetegedett, miután túl sok ghít evett egy áldozat alkalmával, amit Szvétaki király, Ardzsuna egyik őse mutatott be. Ha megehetné a gyógynövényeket, meggyógyulna. A hatalmas teremtő, Brahmá tanácsolta neki, hogy Ardzsunától és Krisnától kérjen segítséget. – Előző életükben Nara és Nárájana, a két isteni risi voltak – mondta Brahmá. – Most a földön jelentek meg, hogy beteljesítsék az istenek szándékát. Tőlük kérj segítséget!

Ardzsuna összekulcsolt kézzel fordult az istenhez.

– Nagyon szeretnék segíteni neked, s vannak is nagy erejű fegyvereim, melyekkel még az égieket is meg tudom fékezni. Nincs azonban olyan íjam, mely sokáig kiállná hatalmas erejüket. Emellett még egy kifogyhatatlan tegezre és egy megfelelő harci szekérre is szükségem lenne.

Agni elmosolyodott. – Ezt mind megkapod! – majd Varunára, az alvilág és a vizek félistenére gondolt. Az istenség abban a pillanatban meg is jelent, Agni pedig így szólt hozzá: – Ó, mélységek ura, kérlek, add nekem azt az íjat és a két tegezt, meg a majom-zászlós szekeret, mely egykor Szóma királyé volt! Ardzsunának nagy szüksége van rájuk, hogy az istenek javát szolgálva végrehajthassa dicső tetteit.

Varuna volt a mennyei fegyverek őre, melyeket az óceán mélyén rejtett el. Elő is varázsolta a szekeret és a fegyvereket, s Agni nyomban Ardzsuna rendelkezésére bocsátotta őket. A Pándava csodálattal bámulta az íjat.

Ez a Gándíva – mondta Agni. Embermagasságú volt, úgy ragyogott, mint a szivárvány, és csillogó drágakövek díszítették. A díszesen faragott íj minden részletében tökéletes volt: a gyengeség legkisebb jele sem látszott rajta. Ardzsuna, miután leborult Agni előtt, magához vette az íjat, s odalépett a hatalmas szekérhez, melyet Varuna varázsolt oda. A csodálatos jármű tele volt mennyei fegyverekkel, köztük a két kifogyhatatlan tegezzel. A szekér sejtelmesen csillogott, akár a nap ragyogását visszatükröző esti felhő, s a gandharvák földjéről származó, ezüstszínű mének toporzékoltak előtte. Egy hosszú, arany zászlórúd emelkedett ki belőle, s a rúd végén lobogó zászlót Hanumánnak, Ráma híres majom-szolgájának a képe díszítette, aki vad kiáltásokat hallatott."

Miközben Agni az erdőt emésztette, Ardzsuna végzett a benne lakó démonokkal. Vezérük, Maja dánava, kegyelemért könyörgött s a hős elengedte őt. A démon hálája jeléül többek között a Dévadatta nevű kagylókürttel ajándékozta meg.