|
26-27. Ardzsuna a két seregben atyáit, nagyatyáit, tanítómestereit, anyai nagybátyjait, fivéreit, fiait, unokáit, barátait, apósait és jóakaróit pillantotta meg. Amikor Kuntí fia, Ardzsuna meglátta a különféle rokonok és barátok sokaságát, szívét részvét töltötte el, s így szólt: Krisna Ardzsunához intézett szavai, melyekkel korábban felhívta figyelmét az ellenség összetételére, előrevetítik a következő versek tartalmát. Ardzsuna nem akar rokonaival, tanítóival, barátaival harcba szállni. Sríla Bhuridzsan prabhu öt kategóriába osztja érveit:
1. Részvét. Nem akarja elpusztítani szeretteit. 2. Élvezet. Tudja, hogy a családtagjai élete árán megnyert királyságból nem származhat semmi öröme. 3. A család pusztulása. A nagy harcosok eleste után a család nő tagjait senki sem védelmezi majd, így könnyen gátlástalan férfiak prédájává válhatnak. Ez nemkívánatos utódok születéséhez vezet. A kötelező védikus szertartásokat megfelelő képzettség híján senki sem fogja bemutatni, amelynek pokoli lét lesz a következménye mind a családtagok, mind gyilkosaik számára. 4. Félelem a bűntől. Ardzsuna úgy gondolja, hogy a királyi boldogság élvezete nem éri meg azt a gyötrelmet, amelyet rokonai és feljebbvalói elpusztításának bűne miatt kell majd elszenvednie. 5. Határozatlanság. Nem tudja vajon az lesz-e jobb, ha győznek, vagy az ha veszítenek? A királyság virágzik Durjódhana irányítása alatt, miért harcolnának pusztán a hatalom megszerzéséért? Azon tűnődik, vajon megéri-e neki és bátyjainak az, hogy milliók halálának árán a trónra kerüljenek?
|
