A Bhagavad-gítá fordítása, Bhagavad-gítá tanulmányok, gondolatok a Bhagavad gita verseihez

28-30. Ardzsuna szólt: Kedves Krisnám! Előttem sorakozó, harci vágyban égő barátaim és rokonaim láttán tagjaim reszketnek, ajkam kiszárad. Egész testem remeg, borzongás járja át, Gándíva íjam kicsúszik kezemből, s a bőröm tüzel. Képtelen vagyok tovább itt állni! Kezdek megfeledkezni magamról, s forog velem a világ. Óh, Krisna, Késí démon végzete, csak a közelgő balszerencsét látom!

E versekből megérthetjük, hogy Ardzsuna nem napjaink politikusa. Modern civilizációnk korát a Védák Kali kornak hívják, s a hibák óceánjaként beszélnek róla. Jellemzői:

csökkenő mentális erő, hanyatló vallásosság, az igazmondás, tisztaság kegyesség fokozatos eltűnése. A szentírások szerint e kor uralkodó elitje a lassan a közönséges tolvajok szintjére süllyed.

Ardzsuna tudta, a harc tengernyi rokonának a vesztét okozná, álljanak akár mellette, akár az ellenkező oldalon. A mai politikusokkal ellentétben ezen az áron nem kívánta a királyságot. Odaadó vallásossága olyan lágyszívűvé tette, hogy még a könnyei is eleredtek a vérontás mellett eltökélt családtagjai láttán.

Együttérzése azonban nem volt önzetlen. A háború oka fivérei szenvedélyes hatalomvágya volt, mellyel ellentétben ő úgy gondolta, nincs olyan gazdagság és előkelő helyzet, amelyet az ember élvezhetne a szerettei nélkül. Durjódhana kötelessége az lett volna, hogy átadja a Pándaváknak az őket illető trónt, míg Ardzsunának védelmeznie kellett volna a rábízott alattvalókat, mivel Krisnának ez volt a vágya. Önös céljaiknak engedelmeskedve mind a ketten hibát követtek el.