A Bhagavad-gítá fordítása, Bhagavad-gítá tanulmányok, gondolatok a Bhagavad gita verseihez

31. Nem látom, hogyan származhat jó abból, ha e harcban megölöm rokonaimat. Óh, kedves Krisnám, nem akarom megnyerni e csatát, s nem vágyom sem királyságra, sem boldogságra!

Az életben mindenkinek meg kell vívnia a saját harcát, de a lusta emberek szeretnek azelőtt kapitulálni, hogy bármit is tettek volna.

Az embernek a legnehezebb küzdelmét saját vágyai ellen kell folytatnia, mert ezek a vágyak azok, amelyek miatt időről időre szenvedni kényszerül.

E földi lét mérhetetlen fájdalommal terhes és annak, aki meg akar szabadulni tőle bátornak kell lennie, akár egy nagy hősnek a csatában. A szenvedés forrása az anyagi test és elme, amelyekkel a lélek azonosítja magát. Hiába kényszerül életről életre feladni fizikai testét, az érzéki örömök utáni mohó vágyódása miatt újak elfogadására kényszerül. Aki meg akarja nyerni a létért vívott küzdelmet, annak csatát kell nyernie önző vágyai felett és életét Isten szolgálatára kell áldoznia.

Lehet, olykor az ember úgy érzi, Isten túl sokat kér tőle, éppen ezért a Bhagavad-gítában Krisna különleges körülmények közé helyezte Ardzsunát. Sokan úgy gondolják, szigorú időbeosztásuk nem engedi meg azt, hogy a lelki élettel túl sokat foglalkozzanak, Ardzsuna azonban egy herceg volt, akinek egy egész országra gondot kellett viselnie. Felelős uralkodóként a saját családtagjai ellen is harcba kellett szállnia, ahhoz, hogy megfeleljen vallásos kötelességeinek, el kellett jutnia az emberi teljesítőképesség végső határaihoz.