A Bhagavad-gítá fordítása, Bhagavad-gítá tanulmányok, gondolatok a Bhagavad gita verseihez

36. Támadóink legyilkolásával mi is bűnösökké válunk, ezért nem helyes, ha megöljük barátainkat és Dhritarástra fiait. Óh, Krisna, szerencse istennőjének ura! Mit nyerünk azzal, ha elpusztítjuk rokonainkat? Hogyan lehetnénk így boldogok?

Ardzsuna Krisnát megszólítva utal arra, hogy ő a szerencse istennőjének a férje. Azt kérdi tőle, hogyan lehetséges az, hogy ennek ellenére egy olyan harcra biztatja őt, amely szerencsétlenségének oka lesz?

Az embert bűnös tetteinek visszahatásai teszik szerencsétlenné, s azt, hogy mi számít bűnnek és mi nem az, a szentírások leírásaiból tudhatjuk meg. A védikus szentírások az élet négy területével foglalkoznak: a vallási rítusok végzésével, az anyagi gyarapodással, az érzékek elégedetté tételével és a világi lét kötelékei alóli felszabadulással.

Az anyagi gyarapodást szabályozó szentírások szerint azok, akik megmérgeznek másokat, gyújtogatnak, halálos fegyverrel támadnak meg valakit, valamint a tolvajok, a más földjét elfoglalók és azok, akik elrabolják más feleségét, olyan bűnöket követnek el, amelyek méltó büntetése a halál. Ardzsuna ellenségei ezen bűnök mindegyikét elkövették, így neki hercegi kötelessége volt szembe szállni velük. Az igazságszolgáltatás az uralkodók feladata.

Ma Magyarországon nem alkalmazzák a halálbüntetést, noha a felmérések szerint azt a társadalom nagyobbik része helyesnek ítéli – ez a mi demokráciánk. Egy többszörös gyilkost a törvény ereje védelmez, miközben egy ártatlan magzat elpusztítható az anyja méhén belül és ezt a nők önrendelkezési jogának hívják.

Ardzsuna úgy vélte, neki nincs joga ahhoz, hogy rokonait elpusztítsa, mert a szentírások vallási kötelességekkel foglalkozó része, amelyet magasabbrendűnek tekintenek az anyagi gyarapodást szabályozó fejezeteknél, megtiltja a barátok és családtagok elpusztítását.