A Bhagavad-gítá fordítása, Bhagavad-gítá tanulmányok, gondolatok a Bhagavad gita verseihez

1. Dhritarástra így szólt: Óh, Szanydzsaja, mit tettek fiaim és Pándu fiai, miután harcra vágyva összegyűltek a kuruksétrai zarándokhelyen?

Ez annak a néhány versnek az egyike, amelyben az olvasónak el kell viselnie a szanszkrit szavakat, mert a szereplők neveit nem fogom lefordítani. Még ma is a hideg futkos a hátamon, ha visszaemlékszem egy Rámájana fordításra, amelyben Kumbhakarna nevét a „köcsögfülű” szóval adták vissza.

Ismerjük meg a szereplőket!

„Dhritarástra és Pándu fivérek voltak, a Kuru-dinasztia sarjai. Dhritarástra, az idősebb testvér vakon született, ezért a trón, mely egyébként őt illette volna, öccsére, Pándura szállt. Pándu fiatalon meghalt, s öt gyermekét Dhritarástra vette gondjaiba, akit ideiglenesen a trónra ültettek, így aztán Dhritarástra és Pándu fiai együtt nőttek fel a királyi palotában.

Dhritarástra fiai (különösen a legidősebb, Durjódhana) gyűlölték a Pándavákat, és irigykedtek rájuk, s a vak és befolyásolható Dhritarástra is azt akarta, hogy ne Pándu gyermekei, hanem a sajátjai örököljék a trónt.

Durjódhana Dhritarástra jóváhagyásával kitervelte, hogy megöli Pándu ifjú fiait, akik csakis nagybátyjuk, Vidura és unokatestvérük, az Úr Krisna körültekintő gondoskodásának köszönhetően élték túl az őket ért megannyi támadást.” (Ő Isteni Kegyelme Bhaktivédanta Szvámí Prabhupáda: A Bhagavad-gítá úgy, ahogy van - Előszó)

Szanydzsaja Dhritarástra szolgája volt. Az isteni bölcs, Vjásza, Dhritarástra apja kegyéből képes volt arra, hogy a palotából is lássa a csatamezőn történteket és mindenről beszámoljon uralkodójának. A vak király ebben a versben megkéri őt, mesélje el a történteket.