| Ami nem megy |
 |
 |
 |
| Bhagavad-gítá blog - Harmadik fejezet |
|
4. Az ember nem szabadulhat meg a visszahatásoktól csupán azáltal, hogy eláll a tettektől, s pusztán lemondással sem érhet el tökéletességet. A védikus szentírásokban előírt gyümölcsöző cselekedetek megtisztítják az embert ragaszkodásaitól és felemelik a lemondás síkjára. A tudás jógájának művelője nem végez gyümölcsöző tetteket, ezért szerzetesként él. Pusztán a szerzetesi rendbe való belépés azonban nem tisztít meg senkit érzéki vágyaitól, sőt, ha valaki azelőtt válik szerzetessé, hogyerre éretté vált volna, minden esélye megvan arra, hogy letérjen a lelki élet ösvényéről. Ardzsuna azt gondolta, hogy az értelem jógájának gyakorlása automatikusan a harctól való visszvonulását kell, hogy jelentse, Krisna azonban e versben rávilágít, hogy harcosi kötelességének elhanyagolása nem segíti őt szíve gyengeségének legyőzésében. Srímán Bhuridzsana Prabhu e vershez írott magyarázatában rávilágít, hogy a fejezet negyedik versétől a kilencedikig bezárólag Krisna a lélek tevékeny természetéről beszél. A tétlenség nem jöhet szóba. Az embert ezért tettei a védákban számára előírt kötelességek végzésének célja, a tisztulás és az önmegvalósítás útján kell, hogy vezessék. |
