A Bhagavad-gítá fordítása, Bhagavad-gítá tanulmányok, gondolatok a Bhagavad gita verseihez

5. Minden ember akaratlanul arra kényszerül, hogy az anyagi természet kötőerőitől származó tulajdonságai szerint cselekedjék, ezért senki sem maradhat tétlen, még egy pillanatra sem.

Sríla Prabhupáda így ír:

„Az állandó aktivitás nem a megtestesült állapot jellemzője, hanem a lélek természete. A lélek jelenléte nélkül az anyagi test képtelen mozogni. A test csupán egy halott jármű, melyet a mindig tevékeny, egy pillanatra sem nyugvó lélek működtet. Éppen ezért a lelket a Krisna-tudat kedvező cselekedeteivel kell lefoglalni, mert másképp az illuzórikus energia diktálta tennivalók kötik le. A lélek az anyagi energiával kapcsolatba kerülve az anyagi kötőerők hatása alá kerül, s hogy e köteléktől megszabadulhasson, a szentírásokban említett előírt kötelességeket kell végeznie. Ha azonban a Krisna-tudatban cselekszik, ami természetes feladata, akkor bármit tesz, az a javára válik.”

Amikor az ember vallásos kötelességei végzésével megtisztul, nem lesz többé szüksége arra, hogy korábbi hivatását művelje. A védikus rendszerben az ember társadalmi osztályának megfelelő foglalkozás szabályai mentális hajlamainak megfelelően alakulnak. Ezek alól értelemszerűen csak akkor mentesül, ha tudata is megtisztult, s így tiszta elméjét képes lelki tettekkel elfoglalni anélkül, hogy érzékei megzavarnák ebben.

Mivel a lélek természetéből fakadóan tevékeny, a tettektől ebben a helyzetben sem válhat meg, belül aktív marad, ahogyan azt az ötödik fejezet huszonnegyedik verse leírja:

„Aki bensőjében boldog, belül cselekszik és belülről merít örömöt, s akinek a célja szintén belül van, az tökéletes misztikus. Ő felszabadult a Legfelsőbben, s végül el is éri a Legfelsőbbet.”