A Bhagavad-gítá fordítása, Bhagavad-gítá tanulmányok, gondolatok a Bhagavad gita verseihez

13-14. A bhakták [hívek] megszabadulnak minden bűntől, mert csak olyan ételt fogyasztanak, amit először felajánlottak áldozat gyanánt. Mások, akik személyes érzéki élvezetükre készítenek ételt, bizony csak bűnt esznek. Mindenki teste gabonaféléken él, melyek az esőből származnak. Az eső áldozat végzéséből ered, az áldozat pedig az előírt kötelességekből születik.

Az ember óhatatlanul is bűnöket követ el azáltal, hogy élete során számtalan élőlényt elpusztít. E bűnök hatására ismét meg kell, hogy szülessen, és szenvedjen a természet törvényeinek szorításában. Ha tetteit az Úr örömére végzi, Ő megszabadítja azok negatív következményeitől, ezért az áldozati tettek mentesek a bűntől.

A Bhagavad-gítá szerint a Legfelsőbb Úrnak zöldségeket, gyümölcsöket, gabonát és tejtermékeket lehet áldozatként felajánlani, s az áldozati étel maradékát elfogyasztva az ember nemcsak az ölés bűne alól nyer feloldozást, de az Úr kegyévé vált étel megízlelésével a lelki életben is fejlődik. Húst, halat, tojást és más tisztátalan dolgokat Srí Krisna nem fogad el.

A húsevőknek azt ajánlják, hogy Kálí istennőt, az anyagi természet szörnyű formáját imádják, s így havonta egyszer felajánlhatnak neki egy kecskét, de mielőtt levágnák az állatot, a fülébe kell súgniuk: most én öllek meg téged, a következő életemben ezért te fogsz megölni engem. A húsfogyasztás bűnét tehát csak csökkenteni lehet az ilyen áldozat bemutatása által, semlegesíteni nem.

Sríla Bhuridzsana prabhu magyarázata szerint Krisna a tizennegyedik versben arra figyelmezteti Ardzsunát, hogy ha az erdőbe vonul is, az ott talált növényeket a félistenek által adott eső táplálja, ezért nem bújhat ki a szentírások által előírt áldozatok végrehajtása alól.