A Bhagavad-gítá fordítása, Bhagavad-gítá tanulmányok, gondolatok a Bhagavad gita verseihez

15. A szabályozott cselekedeteket a Védák írják elő, a Védák pedig közvetlenül az Istenség Legfelsőbb Személyiségéből nyilvánultak meg. Következésképpen a mindent átható Transzcendens mindig jelen van az áldozati tettekben.

A megtestesült lelket vágyai az érzéki élvezetre ösztönzik, s ennek eredményeképp egyre jobban belebonyolódik az anyagi természet kötelékeibe. Felszabadulása érdekében a Védák előírásai szabályozzák tetteit, megakadályozva, hogy túlságosan feltételekhez-kötötté váljon. Az állatok képtelenek arra, hogy megvonják maguktól az érzéki élvezeteket, ezért a szentírások szabályainak követése az emberi élet ismérve. Az, akit pusztán ösztönei irányítanak s nem képes kordában tartani érzékszerveit, állati életet él, s következő születésében minden bizonnyal ennek megfelelő testet kell felöltenie.

E vershez fűzött magyarázatában Sríla Prabhupáda így ír:

„Miután [az Úr] megteremtette a feltételekhez kötött lelkeket, azaz megtermékenyítette velük az anyagi természet méhét, a védikus bölcseletbe foglalva utasításokat is adott nekik, hogyan térhetnek haza, vissza Istenhez. Soha ne felejtsük el, hogy az anyagi világban élő feltételekhez kötött lelkek mind nagyon vágynak az anyagi élvezetre. A védikus utasítások azonban olyanok, hogy követve azokat, az ember eleget tehet eltorzult vágyainak, majd úgynevezett élvezete befejezése után visszatérhet Istenhez. Mindez lehetőséget ad a feltételekhez kötött lelkeknek, hogy felszabaduljanak, ezért törekedniük kell arra, hogy áldozatot végezzenek azáltal, hogy Krisna-tudatúvá válnak. A Krisna-tudat elveit még azok is elfogadhatják, akik sohasem követték a védikus utasításokat”