A Bhagavad-gítá fordítása, Bhagavad-gítá tanulmányok, gondolatok a Bhagavad gita verseihez

16. Kedves Ardzsunám! Aki emberi élete során nem követi a Védákban előírt áldozatkört, az minden bizonnyal bűnös életet él. Léte hiábavaló, mert csak az érzékkielégítésben leli örömét.

Az anyagi energia által rabul ejtett léleknek számtalan megpróbáltatáson kell keresztülmennie saját gyengeségének, másokkal való konfliktusainak, vagy a természeti erők játékának köszönhetően. Ahhoz, hogy nehézségeitől végérvényesen megszabadulhasson, meg kell tanulnia, mi a különbség önmaga és a teste között, valamint azt is, hogyan végezzen lelki tetteket.

Az emberi test kedvező lehetőséget nyújt e tudomány elsajátításához, ám az alacsonyabb rendű létformákban ez szinte lehetetlen. Ennek ellenére, sokan emberként megszületve is csupán érzékeik kielégítésének hódolnak és nem törődnek a szentírások által előírt áldozatok bemutatásával. A Bhagavad-gítá e verse szerint életük hiábavaló, hiszen tetteik a megtisztulás és a felemelkedés helyett afelé vezetik őket, hogy az emberinél alacsonyabb fajokban kelljen megszületniük. A Védákban leírt áldozatok által, még azok az érzéki élvezethez ragaszkodó emberek is felemelkedhetnek a lelki síkra, akik mit sem tudnak arról, hogy áhított céljaik elérését valójában a Legfelsőbb Úr, Srí Krisna kegye teszi lehetővé, s ezért a félisteneket imádják. Akik a védikus időkben teljesen elmerültek Krisna odaadó-szolgálatában, azok mentesültek a Védákban leírt általános áldozatok bemutatása alól, a materialisták számára azonban nem létezett ilyen engedmény. A ma emberének – korunk sajátosságaihoz alkalmazkodva – a szentírások egyetlen áldozatot írnak elő: a Haré Krisna, Haré Krisna, Krisna Krisna, Haré Haré, Haré Ráma, Haré Ráma, Ráma Ráma, Haré Haré mantra éneklését.