| Se cél, se kötelesség |
 |
 |
 |
| Bhagavad-gítá blog - Harmadik fejezet |
|
17-19. Ám aki az önvalóban találja meg örömét, akinek emberi élete az önmegvalósítást szolgálja, s aki egyedül az önvalóban érez teljes elégedettséget, annak számára nincsen kötelesség. Az önmegvalósított embernek nincsen semmi célja előírt kötelességei végrehajtásával, de arra sincs oka, hogy ne végezzen ilyen munkát. Az ilyen ember nem függ egyetlen más élőlénytől sem. Ezért az embernek kötelességből kell cselekednie, anélkül hogy tettei gyümölcseire vágyna, mert aki vonzódás nélkül cselekszik, az eléri a Legfelsőbbet. Aki nem az érzékei kielégítéséből, hanem a lelki tettekből merít boldogságot, annak nincs szüksége arra, hogy az anyaghoz ragaszkodó elméjéből, annak gondolataiból, érzéseiből, akaratából született, a Védák által meghatározott foglalkozást űzze. A Védák minden ember számára a jellemének megfelelő munkát írnak elő, hogy elméjét a lehető legkisebb mértékben zavarják meg az anyagi világ nehéz körülményei, s így viszonylag akadálytalanul haladhasson a lelki fejlődés útján. Annak számára azonban, aki elérte a megvilágosodást, és megértette, hogy lélekként a Legfelsőbb Lélek szerves része, s egyetlen kötelessége az Úr szolgálata, nem szükséges a teste alapján reá kiszabott kötelességeket végrehajtania. Mivel nem ragaszkodik tettei gyümölcseihez, nem kell előírt kötelességei szerint cselekednie ragaszkodásmentes elméjéből fakadóan azonban nem is utasítja el azt, hogy ilyen munkát végezzen. Ardzsuna Krisna tiszta híveként felette állt a materialistákra vonatkozó szabályoknak, királyként azonban példát kellett mutatnia, Krisna ezért azt parancsolta neki, hogy cselekedjen harcoshoz méltóan, anélkül hogy ragaszkodna az ebből fakadó nyereséghez. A gyümölcseiért végzett munka az anyagi világhoz láncolja az embert, míg az azokhoz való ragaszkodástól mentes, Krisna örömére végzett tettek felszabadítják. Azt azonban ne felejtsük: Krisna mondja meg, mivel tetetjük elégedetté, nem nekünk kell kitalálnunk azt. |
