A Bhagavad-gítá fordítása, Bhagavad-gítá tanulmányok, gondolatok a Bhagavad gita verseihez

29-30. Az ostobák az anyagi természet kötőerőitől megtévesztve anyagi tettekbe merülnek, s azok rabjává válnak. Tudatlanságuk következtében tetteik alsóbbrendűek, ám a bölcsnek mégsem szabad megzavarnia őket. Óh, Ardzsuna! Harcolj hát minden tettedet Nekem áldozva, teljes tudással Rólam, haszonra nem vágyva, semmit sem tekintve a tulajdonodnak, csüggedés nélkül!

A Bhagavad-gítá tanítása szerint kétfajta természet van: felsőbbrendű – lelki – és alsóbbrendű – anyagi.

Az anyagi energia irányítása alatt álló lelkek nem képesek méltányolni azokat a tetteket, amelyeket a transzcendentális természet menedékében élők végeznek, ezért a bölcsek velük kapcsolatban hasonló technikát alkalmaznak, mint az a gyógyszerész, aki kellemetlen ízű orvosságot szeretne adni egy gyereknek. A gyerekek annak ellenére rajonganak a csokoládéért, hogy az az egészséges táplálkozás szempontjából értéktelen vagy kifejezetten ártalmas, a gyógyulásukat szolgáló keserű orvosság bevételétől azonban húzódoznak. A gyógyszerész ezért csokoládémázzal vonja be a pirulát, amit így a kis betegek szívesen elfogyasztanak.

Krisna itt arra biztatja Ardzsunát, harcoljon s ne váljon meg a foglalkozásától, mert azzal csak megzavarná a materialistákat. Az embereket a kötelességük elhanyagolására buzdítani olyan, mintha megvonnánk a gyerekektől az édességet: csak bánat lesz az eredménye. Akkor azonban, ha a hétköznapi tetteket átitatjuk az Úr odaadó szolgálatával, az ezeket végző materialisták szíve fokozatosan megtisztul, ahogy a gyermek is felépül a csokoládéval bevont gyógyszer rendszeres fogyasztásával.

Egyedül a Krisna elégedettségét szolgáló cselekedetek teremtenek valódi értéket, az anyagi test természetéből fakadó, az érzékek kielégítését célzó munka haszontalan. Ám abban az esetben, ha az ilyen munka eredményét részben vagy teljes egészében az Úr szolgálatába állítjuk, megtisztulhatunk s felemelkedhetünk a lelki tettek síkjára. Krisna ezért arra utasítja Ardzsunát, hogy a harcmezőre lépve előtte bemutatott áldozatként végezze tovább rendjének vallása által előírt foglalkozását, így mentes marad a bűntől, s példájával másokat is az erény útján való haladásra biztat.