A Bhagavad-gítá fordítása, Bhagavad-gítá tanulmányok, gondolatok a Bhagavad gita verseihez

31-32. Akik kötelességeiket az Én utasításaim szerint teljesítik, és hűségesen, irigység nélkül követik ezt a tanítást, felszabadulnak a gyümölcsöző tettek rabságából. De akik irigységből nem törődnek e tanítással, s nem követik azt, azokról tudnunk kell, hogy elvesztették minden tudásukat, tévúton járnak, és hiába törekszenek a tökéletesség elérésére.

A világon minden az Úrból kiáradó energia terméke, így az Ő tulajdona. Más vagyonát az ember csak a jog szerinti birtokos engedélyével és utasításai szerint használhatja, ellenkező esetben tolvajjá válik. Ezért mondja Sríla Prabhupáda a harminckettedik vers magyarázatában: „Ez a vers egyértelműen kijelenti, hogy bűn, ha valaki nem Krisna-tudatú.” Ezt megelőzően így ír:

„Az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Krisna utasításai jelentik az egész védikus bölcselet lényegét, ezért kivétel nélkül mindegyik örök igazság. Ahogyan a Védák örökkévalóak, a Krisna-tudat igazsága szintén az. Az embernek megingathatatlanul hinnie kell ezekben az utasításokban, anélkül hogy az Úrra irigykedne. Sok olyan filozófus ír magyarázatot a Bhagavad-gítához, aki nem hisz Krisnában. Ők sohasem szabadulnak fel a gyümölcsöző cselekedetek rabságából. Ám az Úr örök utasításaiban rendületlenül hívő közönséges ember megszabadul a karma törvényének bilincseitől még akkor is, ha végrehajtani nem is tudja e parancsokat. Előfordulhat, hogy a Krisna-tudat folyamatát éppen csak elkezdő ember nem hajtja végre teljes egészében az Úr utasításait, de ha nem neheztel erre a folyamatra, hanem őszintén, vereséggel és reménytelenséggel nem törődve dolgozik, minden bizonnyal felemelkedik a tiszta Krisna-tudat síkjára.”