| A cél és az eszöz |
 |
 |
 |
| Bhagavad-gítá blog - Harmadik fejezet |
|
34. Léteznek bizonyos elvek, melyeket követve az ember képes szabályozni az érzéktárgyak iránti ragaszkodását és ellenszenvét. Nem szabad e vonzódás és irtózás irányítása alá kerülnünk, mert ezek csak akadályt jelentenek az önmegvalósítás útján. Sríla Prabhupáda így ír: „Akik Krisna-tudatúak, azok természetükből adódóan távol tartják magukat az anyagi érzékkielégítéstől. Azoknak azonban, akiknek nem ilyen a tudata, követniük kell a kinyilatkoztatott írások szabályait és előírásait. Az anyagi rabság oka a mértéktelen érzéki élvezet, de akik betartják a kinyilatkoztatott írások szabályait, azokat nem kötik le az érzéktárgyak. A nemi élvezet például szükségszerű a feltételekhez kötött lélek számára, s a házasság keretei között az írások engedélyezik azt. A szentírások parancsai szerint az ember csak a feleségével élhet nemi életet, a más nőkkel való szexuális kapcsolat tilos számára, s a feleségén kívül minden nőt anyjának kell tekintenie. Az emberek azonban még e parancsok ellenére is hajlamosak a más nőkkel való nemi kapcsolatra. Az efféle hajlamokat meg kell fékezni, különben akadályt jelentenek az önmegvalósítás ösvényén. Amíg van anyagi testünk, követelésének eleget kell tennünk, de csakis a szabályoknak és előírásoknak megfelelően. Ezekkel az engedményekkel azonban nem szabad visszaélnünk. Ragaszkodás nélkül kell követnünk őket, mert másképpen még a szabályozott érzékkielégítés is tévútra vezethet bennünket, ahogyan a baleset veszélye még a legjobb utakon is fennáll. Még ha a legbiztosabb úton járunk is, senki sem garantálhatja, hogy nem ér bennünket baleset. Az érzéki élvezet szelleme már hosszú-hosszú idő óta jelen van bennünk az anyaggal való kapcsolat eredményeként, ezért még a szabályozott érzéki élvezet ellenére is minden esély megvan a visszaesésre. Arra kell hát törekednünk, hogy ne ragaszkodjunk még a szabályozott érzéki élvezethez sem. Ha azonban Krisnához ragaszkodunk, azaz mindig Krisna szerető szolgálatát végezzük, az távol tart bennünket mindenfajta érzéki tettől. Sohasem szabad megválnunk a Krisna-tudattól, az élet egyetlen pontján sem. Az érzékek ragaszkodásától való elkülönülés célja az, hogy az ember végül felemelkedjen a Krisna-tudat szintjére.” Ő Isteni kegyelmessége szavaiból kiviláglik, hogy az élet célja és e cél elérésének eszköze egy és ugyanaz: Srí Krisna szerető, odaadó szolgálata. A lelki élet kezdetén az ember még az anyagai érzéktárgyakhoz vonzódik, mivel bizonyos élvezetet merít az ezekkel való kapcsolatából. Ha az anyaghoz ragaszkodó ember az érzékeit szabályozó odaadó szolgálat által az érzéktárgyakat nem a saját, hanem az Úr érzékeinek elégedetté tételére használja, egy magasabb ízt tapasztal, amelynek hatására eltávolodik a világi örömöktől. Azokat, akiknek Krisna-tudata teljes mértékben kifejlődött, a szolgálatukból merített íz természetes módon megóvja az érzékkielégítéstől.A Védákban előírt gyümölcsöző cselekedetek, a tudás jógája vagy a tétlen meditáció nem közvetlenül az Úr érzékeinek elégedetté tételére irányulnak, így az áldozatok e formáiból származó íz csak ideig-óráig képes ellensúlyozni az érzékkielégítés örömét. Amennyiben azok, akik e folyamatokat végzik nem látnak hozzá Srí Krisna szerető szolgálatához, nem lesznek képesek megérteni saját lelki lényüket. |
