A Bhagavad-gítá fordítása, Bhagavad-gítá tanulmányok, gondolatok a Bhagavad gita verseihez

40-41. A vágy székhelye az érzékek, az elme és az értelem. Rajtuk keresztül fedi el az élőlény igazi tudását, s vezeti tévútra őt. Ezért, óh, Ardzsuna, legjobb a Bháraták között, még az elején zabolázd meg érzékeid szabályozásával a bűn e nagy jelképét [a testi vágyat], és semmisítsd meg a tudás és az önmegvalósítás elpusztítóját!

Az itt szereplő 'tudás' kifejezés a lélek és a test ismeretét jelenti, vagyis azt a tudományt, amit a második fejezetből már elsajátíthattunk. Az önmegvalósítás annak a sajátságos kapcsolatnak a megértése, ami a lelket Istenhez fűzi.

Napjaink civilizációja, melyet az érzéki vágyak lehető legteljesebb kiélése jellemez, s ennek érdekében az emberek minden csoportja számára kötelezővé tette az általános és a középiskolai oktatást, a lelki tudásban bizony szűkölködik. A lélek természetének, valamint a testtől való különbözőségének bemutatása nem egyszerűen hiányzik a képzés palettájáról, a hivatalos tudomány egyenesen tagadja annak létjogosultságát.

Sríla Bhuridzsana Prabhu elmagyarázza, hogy az értelem, az elme és az érzékek közül ez utóbbiakat a legkönnyebb az uralmunk alá hajtani, ezért még azelőtt meg kell fékezni azokat, mielőtt magukkal ragadnák az elmét és az értelmet is. Az anyagi vágyak által beszennyezett értelem olyan veszélyes a lélek számára, mint az a testőr, aki átpártolt az ellenség oldalára. A helyett, hogy az ilyen intelligenciára hallgatnánk, a szentek, a lelki tanítómester és a szentírások utasításainak kell engedelmeskednünk.