Hit abban, hogy Krisna minden körülmények között megvédelmez

Az anyag-világ félelmetes hely, ahol minden lépésnél veszély leselkedik ránk. A modern társadalom dollármilliárdokat költ arra, hogy sikeresen nézzen szembe az őt fenyegető veszélyek különféle fajtáival, az újságok mégis szüntelenül katasztrófákról, szenvedésekről, fájdalomról és halálról tudósítanak. Egy Krisnának meghódolt lélek tudja, hogy akit Krisna el akar pusztítani, azt senki sem védheti meg, ahogyan azt sem győzheti le senki, akit az Úr meg akar védelmezni. Ennél fogva nem aggódik túlságosan a saját biztonságáért. Végzi a számára az Úr által előírt kötelességeket, és teljesen Istenre bízza magát.

A második fejezetben Srí Krisna arról beszél, hogy aki tettei gyümölcseit neki ajánlja, azt megvédi attól, hogy az állati fajokba süllyedjen:

Ebben a törekvésben nincsen veszteség vagy hanyatlás, s ezen az úton már egy kis fejlődés is megvédi az embert a félelem legveszélyesebb fajtájától. (2.40)

Az ember számára az a legfélelmetesebb jövő, ha teste elhagyása után alacsonyabb rendű létformában kell megszületnie. Lelki azonosságuk felismerésére és az anyagi világ béklyóitól való megszabadulásra csak a fejlett intelligenciájú emberi lényeknek van lehetőségük, az alacsonyabb rendű fajok tagjai képtelenek erre. Az ilyen degradálódás a bűnös élet eredménye, amely nem veszi figyelembe a védikus szabályokat. Srí Krisna biztosítja Ardzsunát, hogy ha a Védák által számára előírt tetteinek eredményét Neki ajánlja, megvédi őt ettől a fenyegetéstől.

Ardzsuna ismerte a Védák tanításait, így megvolt a lehetősége a jámbor életre, de joggal kérdezheti valaki, hogy milyes sors vár a társadalomra, ha a vallásos tanítások feledésbe merülnek. Az Úr a következőket mondja:

Óh, Bharata leszármazottja! Bárhol legyen a vallás gyakorlása hanyatlóban, s kerüljön fölényes túlsúlyba a vallástalanság, alászállok Én Magam. A jámborok felszabadítása, a gonoszok megsemmisítése, valamint a vallás elveinek visszaállítása végett korszakról korszakra megjelenek Én. (4.7.8)

A szentírások tanításait követve az ember megszabadulhat minden bűntől és az anyagi energia illúziójának hatásától. Az ilyen felszabadult lelket az Úr belső energiája által védelmezi.

Óh, Prithá fia, a nagy lelkek, akik nincsenek illúzióban, az isteni természet védelme alatt állnak. Teljesen elmerülnek az odaadó szolgálatban, mert az Istenség Legfelsőbb Személyiségeként, eredetinek és kimeríthetetlennek ismernek Engem. (9.13)

Krisna még akkor is megvédi bhaktáját, ha az korábbi szokásaitól befolyásolva véletlenül egy rövid időre leesik a lelki szintről:

Még ha valaki a legszörnyűbb tettet követi is el, ha odaadó szolgálatot végez, szentnek kell tekinteni, mert eltökéltsége a helyes irányba vezeti. Hamarosan tisztességessé válik, és maradandó békét ér el. Óh, Kuntí fia, hirdesd bátran: az Én hívem nem vész el soha! (9.30.31)

A védikus irodalom számos vallási rendszert leír, hogy az emberek minden fajtája megtalálja benne azt a folyamatot, amelyet követni képes. Ha valaki nem követi a számára előírt utat, akkor tettei bűnösnek minősülnek, és szenvednie kell. Annak azonban, aki közvetlenül az Úr Krisna odaadó szolgálatának útját járja, nem szükséges követnie semmilyen más, a Védák által leírt vallásos gyakorlatot. Ezért az Úr végső utasítása így hangzik:

Add fel a vallás minden változatát, s hódolj meg egyedül Énelőttem! Én megszabadítalak minden bűnös visszahatástól, ne félj! (18.66)

Vélemény, hozzászólás?