A Bhagavad-gítá fordítása, Bhagavad-gítá tanulmányok, gondolatok a Bhagavad gita verseihez

Az első fejezetben a Bhagavad-gítá szerkezeti felépítését megvizsgálva megállapítottuk, hogy Ardzsuna problémájára — melyet Srí Krisna a szív gyengeségének nevez — a Gítá a bhakti-jóga gyakorlását javasolja megoldásként. A tiszta bhakti-jóga útja magában foglal egy hat részből álló, saranágatinak nevezett folyamatot. Könyvünk második fejezetében arra kerestünk példákat, hogyan jelenik meg a saranágati hat eleme a Bhagavad-gítá lapjain. Ebben a fejezetben arról ejtünk néhány szót, hogy mit kell tennie ma, 2004-ben annak, akit érdekel a bhakti-jóga folyamata, és több hasznot remél a Gítá tanulmányozásából, mint amit pusztán a világirodalom egy klasszikusának élvezete, vagy egy letűnt kor filozófiai rendszerének megismerése nyújthat.

A bhakti szó „odaadás”-t, a jóga kifejezés pedig „összekapcsolódás”-t jelent. A bhakti-jóga nem más, mint a lélek és Isten közötti szeretetteljes kapcsolat helyreállítása. Az előző fejezetben már leírtuk a bhakti-jóga öt legfontosabb gyakorlatát és azt, hogyan jelennek meg ezek a Gítában. Most nézzük meg, miként gyakorolhatjuk ezeket a mindennapi életben.

Az első a bhakták (az odaadó hívők) társaságának felkutatása. Ahogyan nem válhat valakiből orvos vagy pedagógus pusztán egy pár könyv tanulmányozásával, az odaadó szolgálat elemeit is megfelelő tapasztalattal rendelkező emberek társaságában kell elsajátítanunk. Ha valaki olyanok társaságát keresi, akik az övével azonos foglalkozást űznek, az elősegíti a munkában való fejlődését, ezért az emberek különféle társaságokat és klubokat hoznak létre. Ő Isteni Kegyelme Sríla Prabhupada 1966-ban megalapította a Krisnatudat Nemzetközi Szervezetét (ISKCON), hogy e társasághoz kapcsolódva a nyugaton élők is elsajátíthassák a bhakti-jóga gyakorlatrendszerét. A szervezet magyarországi ága Magyarországi Krisna-tudatú Hívők Közössége néven 1989 óta hivatalosan bejegyzett felekezet. Az egyház fő központja, a krisna-völgyi kulturális központ és biogazdaság Somogyvámoson található. Emellett számos más központ is működik az ország különböző városaiban. Azoknak, akik komolyan szeretnének elmélyülni a Bhagavad-gítá és más védikus írások tanulmányozásában, a Bhaktivedanta Hittudományi Főiskola előadásainak látogatását javaslom. Az egyház központjairól és rendezvényeiről a http://krisna.hu internetes oldalon találnak bővebb tájékoztatást az érdeklődők.

Az odaadó szolgálat másik fő eleme a náma kírtana, Isten szent neveinek éneklése. A különböző jóga-folyamatok a meditáció különféle fajtáit ajánlják, a meditáció tárgya azonban mindig az Abszolút Igazság kell hogy legyen, mivel a jóga szó jelentése: „összekapcsolódás a legfelsőbbel”. Azt a meditációt, amelynek a tárgya nem Isten, nem lehet jóga-meditációnak nevezni. Jógamedit ációnak hívhatjuk azt, amikor egy pohár víz elfogyasztása közben az ember Krisna szavaira emlékszik: „Én vagyok a víz íze” (7.8), vagy amikor a Himalája távoli barlangjában ülve a szívében megjelenő Visnura rögzíti elméjét. Jelen korunkban azonban a védikus írások leginkább Isten szent neveinek folytonos ismétlését ajánlják, mint a mindenki által könnyen végezhető és legnagyobb hatású meditációs formát. Ezt mantra-meditációnak hívják. A Védákban számos, Isten neveit magukban foglaló himnuszt találhatunk, amelyek között kiemelkedő fontosságú a jólismert Haré Krisna, Haré Krisna, Krisna Krisna, Haré Haré, Haré Ráma, Haré Ráma, Ráma Ráma, Haré Haré mantra, amelyet fontossága miatt mahá mantrának, .nagy mantrának. is neveznek. Azok, akik a Krisna-tudatú hívők közösségének tagjaként lelki avatásban részesültek, egy száznyolc szemből álló imaláncon gyakorolják a mantra-meditáció dzspának nevezett egyéni formáját. Egy körnek nevezik azt, amikor valaki a százkilencedik, központi szemtől elindulva a lánc minden egyes gyöngyén elmondja a Haré Krisna mantrát, egészen addig, amíg visszaérkezik a központi szemhez, amelyet nem érint meg. Az avatást kapottak fogadalmat tesznek, hogy naponta legalább tizenhat ilyen körön keresztül éneklik a Haré Krisnát. A mantra-meditáció együttes formáját kírtanának hívják. Ebben a közösség egy tagja előénekli a mantrát, a többiek pedig ugyanazt a dallamot ismételve felelnek rá. Ez a meditáció különösen nagy erejű és élvezetes formája.

A bhakti-jóga öt legfontosabb eleme közül a harmadik a Bhagavad-gítához és a Srímad-Bhágavatamhoz hasonló védikus írások olvasása, vagy a róluk szóló előadások hallgatása. Itt e könyvek olyan kiadásaira gondolok, amelyek azok eredeti üzenetének átadását tartják szem előtt, és nem azokra, amelyek pusztán hindu vallási, vagy filozófiai klasszikusként tekintenek rájuk. A Magyarországi Krisnatudat ú Hívők Közössége számos kiadványt megjelentetett a témában, amelyek közül a Bhagavad-gítá úgy, ahogy van, a Srímad-Bhágavatam, a Krisna, az Istenség Legfelsőbb Személyisége, és a Srí Csaitanja-csaritámrita a legfontosabbak. Ezek a könyvek beszerezhetők a közösség központjaiban.

Azoknak, akiknek nincs lehetőségük arra, hogy azokon a szent helyeken éljenek, ahol Srí Krisna a kedvteléseit végezte, azt tanácsolják, hogy ha tehetik, legalább egyszer az életükben látogassák meg e helyeket. Amikor az Úr e világban megjelenik, társai és transzcendentális hajléka egyaránt vele tartanak. Így van ez akkor is, amikor a templomokban imádott formájában nyilvánul meg, ezért az a templom, ahol az előírások megfelelő betartásával odaadóan szolgálják az Úr formáját, egyenértékű Isten transzcendentális hajlékával. Krisna örökké tiszta hívei szívében lakozik, és mindig megjelenik ott, ahol valaki az Ő szeretetteljes odaadó szolgálatát végzi. Ez az odaadó atmoszféra az, ami miatt az Úr megjelenésének helyszínei különlegesen áldásos hatással bírnak. Akinek nincs arra lehetősége, hogy ellátogasson a Krisna-tudatos közösség indiai központjaiba, az keresse fel az egyik magyarországi templomot, ahol együtt énekelheti a hívekkel a Haré Krisna mantrát. Ahogy a vaisnava költő mondja: „Az Úr Hari örökké ott lakik, ahol tiszta hívei nagy odaadással szent neveit éneklik” (Kévalástaka 5).

Végül az ötödik kiemelt pont az Úr templomi formájának imádata. Sríla Prabhupada így ír erről:

A védikus irodalom tanúsága szerint az imádat kétféle lehet: szaguna, amikor a Legfelsőbbet mint személyes tulajdonságokkal rendelkezőt imádjuk, valamint nirguna, amikor az imádat a Legfelsőbb személytelen, tulajdonságok nélküli aspektusára irányul. A templomi múrti-imádat szaguna, mert az Urat ott anyagi tulajdonságok képviselik. Az Úr formája ennek ellenére nem anyagi, noha olyan anyagi tulajdonságok képviselik, mint például a kő, a fa vagy az olajfesték. Ez a Legfelsőbb Úr abszolút természete.

Ezt a következő példával illusztrálhatnánk: ha leveleinket az utcákon található postaládába dobjuk, akkor minden különösebb akadály nélkül célba érnek. Azzal viszont semmire sem megyünk, ha a küldeményeket egy régi dobozba, egy utánzat ládába vagy a postahivatal által nem hitelesített ládába helyezzük. Ehhez hasonlóan Istennek is van egy hiteles képviselője a múrti formájában, s ez az arcsá-vigraha, a Legfelsőbb Úr inkarnációja. Isten ezen keresztül elfogadja az ember szolgálatát. Az Úr mindenható, ezért az arcsá-vigraha inkarnációján keresztül képes elfogadni a bhakta szolgálatát, hogy ezzel is megkönnyítse az emberek dolgát, akiknek léte feltételekhez kötött. (12.5 magyarázat)

A templomi múrtit az ember imádhatja a Haré Krisna mantra éneklésével, egy-egy gyümölcs, virág vagy füstölő felajánlásával, vagy azzal, ha a munkája által megkeresett pénzt az Úr szolgálatába állítja. Ennek az imádatnak szigorú előírásai vannak, és az előbb leírtakat kivéve közvetlenül csak az végezheti, aki a Krisna-tudatú közösségen belül bráhmana-avatást kapott, azonban egyszerű formájában bárki gyakorolhatja otthon is. Mindenkinek lehet egy képe Krisnáról, amelyet virágokkal díszíthet, füstölőt gyújthat előtte és énekelheti a Haré Krisnát.

A bhakti-jóga folyamatához hozzátartozik a táplálkozás jógája is. Az ember tudatát nagyban befolyásolja az, amit elfogyaszt. Mindenki tapasztalhatja, hogy a szervezetbe bejuttatott anyagok — például az alkohol — milyen jelentős hatással lehetnek tudatára. A Bhagavad-gítá így ír az ételek különféle fajtáiról:

A jóság minőségében élők olyan ételeket kedvelnek, amelyek meghosszabbítják az életet, megtisztítják az ember létét, erőt, egészséget, boldogságot és elégedettséget adnak. Az ilyen ételek lédúsak, zsírosak, táplálóak, és örömmel töltik el a szívet. A túlságosan keserű, túl savanyú, sós, erős, csípős, száraz és égető ételt a szenvedély kötőerejében élők kedvelik. Az ilyen ételek boldogtalanságot, szenvedést és betegséget okoznak. A sötétség kötőerejében lévők az olyan ételeket szeretik, amit a fogyasztás előtt több mint három órával főztek, ami ízetlen, romlott és rothadó, valamint maradékokból és tisztátalan alapanyagokból készült. (17.8.10)

Sríla Prabhupada így ír az e versekhez fűzött magyarázatában:

Az étel feladata az élet meghosszabbítása, az elme tisztítása és a fizikai erő növelése. Ez az étel egyetlen szerepe. A kiváló szaktekintélyek a múltban kiválasztották azokat az ételeket, amelyek a legjobban elősegítik az egészség megőrzését és a hosszú életet. Ide sorolhatók a tejtermékek, a cukor, a rizs, a gabona, a gyümölcsök és a zöldségfélék. A jóság kötőerejében élők nagyon kedvelik az ilyen táplálékot. Egyes ételek, például a sült kukorica és a melasz önmagukban nem ízletesek, mégis finomak lehetnek, ha tejjel vagy más étellel együtt fogyasztjuk őket. Ekkor a jóság minőségébe tartoznak. Ezek az élelmiszerek tiszta természetűek; egészen mások, mint az olyan szennyezett dolgok, mint a hús és az alkohol. A nyolcadik versben említett zsíros ételnek semmi köze sincs az állatok mészárlásából származó zsiradékhoz. Az állati zsiradékot megkaphatjuk a legcsodálatosabb étel, a tej formájában is. A tej, a vaj, a sajt és a többi tejtermék úgy ad állati zsírt, hogy nem szükséges hozzá ártatlan teremtményeket elpusztítani. Csakis a barbár mentalitás vezethet efféle mészárláshoz. A szükséges állati zsiradék beszerzésének civilizált formája a tej fogyasztása. Az állatok mészárlása az emberi szint alatt álló fajokra jellemző. A felesborsó, a dál, a barnaliszt és a hasonló élelmiszerek a szükséges fehérjemennyiségről is gondoskodnak.

A szenvedély kötőerejében lévő keserű, túl sós, túlságosan fűszeres vagy túl sok erős paprikát tartalmazó ételek a gyomorban lévő nyálkát csökkentve fájdalmat okoznak, s betegségekhez vezetnek. A tudatlanság vagy sötétség kötőerejébe tartozó ételekre főként az jellemző, hogy nem frissek. Minden olyan étel, amit az elfogyasztás előtt három óránál régebben főztek (kivéve a praszádamot, vagyis az Úrnak felajánlott ételt) a sötétség kötőerejéhez tartozik. Az ilyen étel rothadó, ezért rossz szagot is áraszt, ami a tudatlanságban lévőket gyakran vonzza, ám a jóságban élő emberekben undort kelt.

Csak olyan étel maradékait szabad fogyasztani, amit előzőleg felajánlottak a Legfelsőbb Úrnak.

Amint az a fentiekből kiderül, a bhakti-jógík csak olyan ételt fogyasztanak el, amelyet a templomi imádat során, vagy az otthoni oltárkép előtt ülve felajánlottak az Úrnak. Srí Krisna elfogadja a Neki felajánlott gyümölcsöket, zöldség- és gabonaféléket, valamint a tejtermékeket. Más ételek fogyasztása nemcsak egészségtelen, de az ember tudatát is beszennyezi.

Ez tehát a Bhagavad-gítá által javasolt bhakti-jóga gyakorlatainak rövid összefoglalása. A témáról sokkötetnyi könyv született már, s akit mélyebben érdekel, annak azt javaslom, hogy Ő Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada, A Bhagavad-gítá úgy, ahogy van című könyvét vegye először kézbe.