A Bhagavad-gítá fordítása, Bhagavad-gítá tanulmányok, gondolatok a Bhagavad gita verseihez

60-65. Óh, Ardzsuna, az érzékek olyan erősek és fékezhetetlenek, hogy még annak az embernek elméjét is elragadják, aki a jóga szabályozóelveit követve megpróbálja azt elkülöníteni az anyaghoz való ragaszkodástól, ám aki az érzékeit megzabolázva, azokat teljesen irányítása alatt tartva tudatát Rám szögezi, annak értelme rendíthetetlen marad. Az emberben ragaszkodás ébred az érzéktárgyak iránt, amint rájuk rögzíti elméjét. E ragaszkodásból vágyódás támad, a vágy pedig dühöt szül. A dühből teljes illúzió ered, az illúzióból pedig emlékezetzavar. Ha zavart az emlékezet, elvész az értelem, s az értelem elvesztésével az ember ismét visszasüllyed az anyagi lét mocsarába. Az azonban, aki mentes minden ragaszkodástól és ellenszenvtől, s képes a szabadság szabályozó elveinek gyakorlása által uralkodni az érzékein, elnyerheti az Úr teljes kegyét. Aki ily módon elégedettségre lel [a Krisna-tudatban], annak számára megszűnik az anyagi lét háromféle szenvedése, s ebben az elégedett tudatban értelme hamarosan megszilárdul.

Sríla Bhuridzsana Prabhu magyarázata szerint ezek a versek bemutatják milyen kockázatot rejt magában Ardzsuna terve: erdőbe vonulni azért, hogy tudásra tegyen szert és elkerülje a bűnös visszahatásokat. Krisna itt arra ösztönzi barátját, ahelyett, hogy visszavonulna majd azon elmélkedne mi lelki és mi anyagi, az Ő elégedettsége érdekében hajtsa végre kötelességét, s elméjét szögezze Rá. Ellenkező esetben minden esélye megvan arra, hogy az érzéktárgyakhoz ragaszkodó elméje miatt elnyelje az anyagi lét mocsara. A mocsár fogságába esett ember minél jobban küzd, annál inkább elmerül a sárban, s a saját erejéből képtelen kiszabadulni onnan, ahogyan az anyagi lét illúziójának rabságában szenvedő embert is csak Krisna szabadíthatja fel.