| Az út |
 |
 |
 |
| Bhagavad-gítá blog - Második fejezet |
|
8. Nem tudom, hogyan űzzem el ezt a bánatot, amely kiszikkasztja érzékeimet, s melyet legyőzni még akkor sem leszek képes, ha egy páratlan, virágzó földi királyságot nyerek, olyan korlátlan hatalommal, mint a félisteneké a mennyek országában. A materialista emberek érzékeik elégedetté tételével próbálnak örömhöz jutni, de ha valamilyen nagy bánat éri őket, nincs az az élvezet, amely vigaszt nyújtana számukra. A valódi boldogság ott kezdődik, amikor az ember felülemelkedik az érzékek síkján. Az anyagi érzékek funkciója a test, valamint a magát a testtel azonosító személy boldogságának szolgálata. A transzcendentális szintet az éri el, aki érzékszerveit Isten szolgálatába állítja. Ez a szolgálat a hallással kezdődik. Az embernek Ardzsunához hasonlóan meg kell hallgatnia Krisna tanítását és az utasításai szerint kell cselekednie, ezáltal megszerzi a képességet arra, hogy belépjen Isten országába. Rendelkezzék bármennyi kinccsel, bármekkora hatalommal, a testet öltött lélek újra és újra szenvedni kényszerül. Ettől csak úgy szabadulhat meg, ha Isten transzcendentális birodalmának lakójává válik. Az Isten felé vezető út második lépcsőjén a fül után a nyelvet állítjuk az Úr szolgálatába azáltal, hogy a hallottakat másoknak is elismételjük, nekik is lehetőséget adva ezáltal problémáik radikális megoldására. Ugyancsak a nyelv feladata a modern korra előírt lelki gyakorlat végzése: Isten szent neveinek rendszeres ismétlése – Haré Krisna, Haré Krisna, Krisna Krisna, Haré Haré/ Haré Ráma, Haré Ráma, Ráma Ráma, Haré Haré. Amikor fülünket és nyelvünket az Úr szolgálatában lefoglalva valamelyest megtisztulunk, képesek leszünk arra, hogy elménket – amelyet a Bhagavad-gítá a hatodik érzéknek nevez – elmerítsük a rá való emlékezésben. Így, fokozatosan minden érzékünket Krisna szolgálatába állítva megkapjuk a jogot, hogy beléphessünk Isten országába, amelyet szanszkritül 'Vaikunthának' 'aggodalmaktól mentesnek' neveznek. |
