A Bhagavad-gítá fordítása, Bhagavad-gítá tanulmányok, gondolatok a Bhagavad gita verseihez

14-15. Óh, Kuntí fia! A boldogság és a boldogtalanság épp olyan átmeneti vendégek, mint a tél és a nyár. Óh, Bharata sarja, észlelésük csupán az érzékek működésének az eredménye, s az embernek meg kell tanulnia eltűrni őket. Óh, emberek legkiválóbbja, egy józan ember, akit sem a hideg, sem a meleg nem zavar, s elméjében egyenlően viszonyul mind a boldogsághoz, mind a szenvedéshez, alkalmas arra, hogy felszabaduljon az anyagi létből.

A Srímad Bhágavatamban (4.20.11) ezt olvashatjuk:

„Aki tudja, hogy a nem változó lélek csak irányítja ezt az anyagi testet, ami az öt durva elemből [föld, víz, tűz, levegő, éter], az érzékszervekből, a cselekvő érzékekből [kéz, láb, nyelv, végbélnyílás, nemi szervek] és az elméből áll, az alkalmas arra, hogy megszabaduljon az anyag fogságából.”

Az előző versekben Krisna elmagyarázta Ardzsunának, hogy egy művelt ember nem bánkódik az emberi test változásai miatt, hiszen az élőlény örök énje különbözik testétől. A boldogság és a boldogtalanság kettőssége csak az érzékeihez ragaszkodó, önmagát a testével azonosító tudatlan embert zavarja, de neki is meg kell tanulnia eltűrni azt, hogy kiszabadulhasson illúziójából.

A vallásos parancsolatok némelyike az anyagi test természete alapján határoz meg bizonyos kötelességeket, míg mások a lélek örökkévaló helyzetét figyelembe véve adnak utasítást az embernek, hogyan cselekedjen. A lélek Isten parányi része, örök szolgája. Ahogy a test végtagjainak az egész érdekében kell cselekedniük, a léleknek Isten részeként az Ő szolgálatát kell végeznie, ennek zavartalansága érdekében azonban el kell tűrnie mindazt ami a testével történik, anélkül, hogy az megzavarná örök kötelessége végzésében.

A türelem jelképe a fa, amelynek néha letörik az ágait, néha lemetszik a gyümölcseit, állja a viharokat, mégis árnyat ad, felfrissít gyümölcseivel, elbűvöl virágai illatával és akkor sem panaszkodik ha kivágják. Srí Csaitanja Maháprabhu szerint ahhoz, hogy valaki Isten szolgálatát végezhesse a fűszálnál is alázatosabbnak, a fánál is türelmesebbnek kell lennie, ügyelve arra, hogy habár ő minden tiszteletet megad másoknak, ne várjon el tiszteletet senkitől.