A Bhagavad-gítá fordítása, Bhagavad-gítá tanulmányok, gondolatok a Bhagavad gita verseihez

23 A lelket semmilyen fegyver nem képes feldarabolni. Tűz nem égetheti, víz nem nedvesítheti, és szél sem száríthatja.

A fejezet tizenkettedik versében Srí Krisna beszél a csatamezőn egybegyűltek valódi identitásáról, s öröknek írja le azt. A tizenharmadik versben rámutat, hogy ez az identitás különbözik a folytonosan változó testtől, s annak halála után újabb testbe költözik.

A következő két strófában rávilágít arra, hogy a lélek egész addig újabb testeket kénytelen elfogadni, amíg érzékei boldogsága és szenvedése befolyásolja tetteit, a tizenhatodik vers pedig megállapítja, hogy akik nincsenek illúzióban, a lelket és a testet tanulmányozva megerősítik hogy azok örökkévaló, illetve ideiglenes természettel bírnak. Ezt követően megtudhatjuk, hogy a test és a lélek együttesében az örökkévaló léleké az uralkodó szerep, míg a pusztulásra ítélt anyagi test másodlagos, jelentéktelen, majd a tizenkilencedik verssel kezdődően arról hallhatunk, hogy csak a tudatlan, önmagát a testtel azonosító ember véli az élőlényt halandónak, s a gyilkosság bűne is csak őt terhelheti. Az előző versből megérthetjük, hogy a megtestesült lélek porhüvelyét úgy cseréli, ahogy az ember ruhatárát frissíti, ez a vers pedig a következő kettővel egyetemben a lélek természetét részletezi tovább.