A Bhagavad-gítá fordítása, Bhagavad-gítá tanulmányok, gondolatok a Bhagavad gita verseihez

25 Úgy mondják, hogy a lélek láthatatlan, felfoghatatlan és változhatatlan. Ezt tudván nem szabad bánkódnod a test miatt.

Sríla Prabhupáda így ír:

„Ahogyan korábban már elmondtuk, a lélek anyagi számításaink alapján olyan parányi, hogy még a legfinomabb mikroszkóppal sem lehet látni, ezért hát láthatatlan. A lélek létezését senki sem képes tapasztalati úton bizonyítani. A védikus bölcselet bizonyítékára kell hallgatnunk. Ezt az igazságot el kell fogadnunk, mert a lélek létéről — noha érzékelhető tény — semmilyen más forrásból nem szerezhetünk tudomást. Számtalan olyan dolog van, amit pusztán egy felsőbb, hiteles tekintélyre támaszkodva kell elfogadnunk. Senki sem tagadhatja apja létezését, ha arról anyja beszél, aki ebben az esetben szavahihető forrás. Egyedül anyánk szavainak hihetünk, ha apánk kilétére vagyunk kíváncsiak — nincs más módja, hogy tudomást szerezzünk róla. Ehhez hasonlóan a lélek létezéséről sem tehetünk szert tudásra más úton, csakis a Védák tanulmányozásával.”

A Védák fent említett tanulmányozása nem hasonlít a világi tudás megszerzésének folyamatához. Ahhoz, hogy tanulmányainak gyümölcse beérjen és az ember valóban megszabadulhasson a test miatti aggodalomtól, nemcsak intellektusát, hanem jellemét is képeznie kell azáltal, hogy a bhakti-jóga folyamatát, Isten odaadó szolgálatát végzi. Azután, hogy Srí Krisna elmagyarázta Ardzsunának a transzcendentális tudás alapjait, a következő versekben egy kis kitérőt tesz, amelyben azt taglalja, hogy Ardzsuna számára akkor is a harc a legjobb alternatíva, ha az ateista filozófia érveit, vagy a harcosok világi kötelességeit tartja szem előtt, majd az intelligencia jógájaként ismertetett bhakti-jóga leírásába kezd.