A Bhagavad-gítá fordítása, Bhagavad-gítá tanulmányok, gondolatok a Bhagavad gita verseihez

32 Óh, Pártha! Boldogok azok az uralkodók, akiknek ilyen váratlan lehetőségeik kínálkoznak a harcra, megnyitván számukra a mennyei bolygók kapuját.

Sríla Prabhupáda ismét idéz:

„Az uralkodó kötelessége, hogy megvédelmezze a népet minden bajtól, s ezért adott esetben erőszakhoz kell folyamodnia a törvény és a rend fenntartása érdekében.

Le kell tehát győznie az ellenséges királyok katonáit, s így a vallásos elvek szerint kell kormányoznia a világot.”

A Védák leírása szerint a világegyetem három részre oszlik: mennyei, földi és pokoli bolygókra. A fejezet előző tartalmi szakaszában Krisna a lélekről beszélt, megemlítve a felszabadulást is. Amikor a lélek felszabadul az anyagi testek rabságából, akkor nem kell újjászületnie ebben a világban. Ez csak akkor lehetséges, ha megszabadul az érzéki vágyaktól, s így a transzcendentális mennybe, Isten országába kerülhet. Azok, akik bár a vallásos elvekkel összhangban cselekszenek, de fenntartják anyagi vágyaikat, a világi mennyei bolygók kényelmét élvezhetik. Itt az élet sokkal kellemesebb, mint a földi világokban, de mint minden ebben az univerzumban: átmeneti.

Bár Krisna itt látszólag anyagi élvezettel kecsegteti Ardzsunát, ezt csak azért teszi, hogy minden szempontból megvilágítsa barátja érvelésének hibáit, aki rokonai jólétéért aggódik. Rámutat arra, hogy hozzátartozóit még akkor is mennyei élvezetek várják, ha elesnének a csatában. Természetesen, akik Krisna jelenlétében haltak meg a csatamezőn, nem a mennyei bolygókat érték el, hanem felszabadultak az anyagi világból, ami különleges kegyének megnyilvánulása volt, amellyel lehetővé tette számukra, hogy szemtől szemben láthassák őt.