A Bhagavad-gítá fordítása, Bhagavad-gítá tanulmányok, gondolatok a Bhagavad gita verseihez

2.45 A Védák legfőképpen az anyagi természet három kötőerejéről beszélnek. Óh, Ardzsuna, emelkedj e három kötőerő fölé! Szabadulj meg minden kettősségtől, valamint minden aggodalomtól a nyereséget és a biztonságot illetően, s lelked – igazi éned – ismeretében maradj mindig a transzcendencia szintjén!

Az anyagi energia három minőségét jóságnak, szenvedélynek és tudatlanságnak, vagy sötétségnek nevezik. Hatásukra az élőlény tudata beszennyeződik aminek következtében anyagi tettek végzésébe fog, melyek ehhez a világhoz láncolják őt. E minőségeket ezért kötőerőknek nevezik.

Korábban Krisna arról beszélt, hogy az embernek el kell tűrnie a boldogság és a boldogtalanság váltakozását. Annak, aki a kötőerők hatása alatt áll ez nagyon nehéz, ezért itt azt javasolja Ardzsunának, hogy emelkedje a kötőerők fölé. Bhuridzsana prabhu rávilágít arra, hogy ezzel Krisna legyőzi Ardzsuna érvelését, mely szerint a családi hagyományok megsemmisülésével senki nem követné tovább a Védákban előírt vallásos rituálékat, hiszen azok a kötőerők hatása alatt állnak.

Krisna arra utasítja barátját, hogy szilárduljon meg lelki azonossága megértésében. Mivel a lélek Isten örök szolgája, ez az odaadó szolgálat, más néven a Krisna-tudat folyamata által lehetséges. Sríla Prabhupáda így írja ezt le magyarázatában:

„Mindaddig, amíg az anyagi test létezik, az anyagi kötőerők hatásai és ellenhatásai is léteznek. Az embernek meg kell tanulnia, hogyan tűrje el a boldogság és szomorúság, a hideg és meleg stb. kettősségeit, s e kettősségek eltűrésével meg kell szabadulnia a nyereséggel vagy veszteséggel járó aggodalmaktól. Ezt a transzcendentális helyzetet a teljes Krisna-tudatban lehet elérni, amikor az ember tökéletesen átadja magát Krisna jóakaratának.”