| A halál fájdalma |
 |
 |
 |
| Bhagavad-gítá blog - Második fejezet |
|
51. Az Úr odaadó szolgálatát végezve hívei megszabadulnak az anyagi világban végzett munka eredményeitől. Ily módon kiszabadulnak a születés és halál körforgásából, és [azáltal, hogy hazatérnek Istenhez] elérik azt az állapotot, amely túl van minden szenvedésen. A vallásos élet első lépése annak felismerése, hogy az élet szenvedéssel teli. A szenvedés látványa volt az, ami Buddhát arra késztette, hogy elgondolkozzon a világ dolgain. A Bhagavad-gítában Krisna azt mondja, hogy négyféle motiváció ösztönzi az embereket arra, hogy felé forduljanak, s ezek között elsőként a szenvedést jelöli meg. Meg kell értenünk, hogy legyen bármilyen boldog is az életünk, egyszer vége szakad. A halál nagyon fájdalmas élmény, nemcsak a fizikai test által okozott szenvedés, hanem az elmének az érzéktárgyakhoz való ragaszkodása miatt is. A halál pillanatában az élőlény visszavonhatatlanul elveszti élete munkájának eredményét, mindazt, amit gyűjtött, minden kapcsolatát, az összes személyt, akit addig rokonának gondolt – mindent. A halált az élet során kialakult vágyak miatt egy újabb születés követi, amit újra halál és ez így megy tovább a végtelenségig. Hogy ezt a folyamatot megállítsa, az embernek a tettei eredményeihez való ragaszkodás nélkül kell végeznie tevékenységeit, s munkája gyümölcseit szeretettel Istennek kell ajánlania. Ily módon, az Úrnak dolgozva és szeretetet kifejlesztve iránta bárki megszabadulhat az ismétlődő születés és halál körforgásából, hogy egy szenvedés nélküli, örök életet élhessen. |
