| Nirvána |
 |
 |
 |
| Bhagavad-gítá blog - Második fejezet |
|
52. Amikor értelmed kitalál az illúzió sűrű erdejéből, közömbössé válsz mindaz iránt, amit hallottál, s amit hallani fogsz. A szentírások anyagi élvezettel kecsegtető kijelentéseit ez a vers az illúzió sötét erdejének nevezi. Krisna az önző motivációtól mentes, transzcendentális szolgálatot javasolja Ardzsunának. A Srímad Bhágavatam - melyet a Védák érett gyümölcsének tartanak – ezt mutatja be: „Teljes mértékben elvetve minden anyagi célú vallásos cselekedetet, e Bhágavata Purána a legfelsőbb igazságot tárja fel, amelyet csak a tökéletesen tiszta szívű szentek érthetnek meg. A legfelsőbb igazság az illúziótól megkülönböztetett valóság, amely mindenki javát szolgálja. Ez az igazság gyökerestől elpusztítja a háromszoros szenvedést. E szépséges Bhágavatam, amelyet a nagy szent, Vjászadéva állított össze [érett tudása teljében], önmagában elegendő Isten megismeréséhez. Mi szükség hát más írásra? Amint az ember figyelmesen és alázatosan hallgatja a Bhágavatam üzenetét, e tudás művelésével megszilárdítja szívében a Legfelsőbb Úr helyzetét.” Háromszoros szenvedésnek a test és az elme-, a más élőlények-, valamint a természeti katasztrófák okozta szenvedéseket nevezik. Ardzsuna az elméje miatt szenvedett, azért kérte meg Krisnát, hogy világosítsa fel őt és mondja el neki a Bhagavad-gítát. |
