| A transzcendentális tudat |
|
|
|
| Bhagavad-gítá blog - Második fejezet |
|
55 Az Istenség Legfelsőbb Személyisége így szólt: Óh, Pártha! Amikor az ember lemond az elméje működése folytán felébredő valamennyi érzékkielégítésre irányuló vágyáról, s ekképpen megtisztult elméje egyedül valódi, lelki azonosságából merít örömet, akkor azt mondhatjuk róla, hogy tiszta, transzcendentális tudata van. Ahogy azt a fejezet későbbi versei elmagyarázzák, az érzéki vágyak az elme tevékenységéből erednek. Mivel e vágyak olykor teljesülnek, máskor pedig kielégítetlenek maradnak, az ember néha szenved, néha pedig boldognak vallja magát. A teljes elégedettséget az érheti el, aki elméjét lelki tettekkel foglalja le, a saját öröme helyett az Úr boldogságát tartva szem előtt. Ilyen tevékenység jellemzi a tiszta, transzcendentális tudatú embert. |



