A Bhagavad-gítá fordítása, Bhagavad-gítá tanulmányok, gondolatok a Bhagavad gita verseihez

56 Akit a szenvedés nem zavar, a boldogság nem mámorít, aki mentes a ragaszkodástól, a félelemtől és a haragtól, azt rendíthetetlen elméjű bölcsnek nevezik.

Sríla Prabhupáda a magyarázatában kifejti:

„Az ilyen teljesen Krisna-tudatú embert a háromfajta szenvedés támadásai a legkevésbé sem zavarják, mert minden megpróbáltatást az Úr kegyének tekint, s úgy gondolja, hogy múltbeli bűneiért még több gyötrelmet érdemelne, s egyedül az Úr kegyéből van része csupán ilyen kevés szenvedésben. Éppen így azt is az Úrnak köszöni meg, ha boldog, mert nem érzi magát méltónak a boldogságra. Megérti, hogy csak az Úr kegyének tudható be az is, hogy kellemes körülmények között élhet, ami lehetővé teszi számára, hogy még tökéletesebb szolgálatot végezzen Neki. Az Úr szolgálata érdekében semmitől nem riad vissza, mindig serény, és nem befolyásolja ragaszkodás vagy ellenszenv. Ragaszkodás alatt azt értjük, amikor saját érzékeink kielégítése érdekében fogadunk el bizonyos dolgokat, s ha nincs jelen ilyen érzéki ragaszkodás, azt elkülönülésnek nevezzük. Aki azonban szilárd a Krisna-tudatban, az a ragaszkodástól és az elkülönüléstől egyaránt mentes, mert életét az Úr szolgálatának szentelte, s ennek következtében a legkevésbé sem lesz dühös, ha törekvéseiben kudarcot vall. Aki Krisna-tudatos, az siker vagy kudarc esetén egyformán rendíthetetlen marad elhatározásában.”