A Bhagavad-gítá fordítása, Bhagavad-gítá tanulmányok, gondolatok a Bhagavad gita verseihez

58-59 Aki ahhoz hasonlatosan, ahogy a teknős húzza be páncéljába a végtagjait vissza tudja vonni érzékeit az érzékszervek tárgyairól, annak tudata tökéletes, s így képes arra, hogy szilárd odaadó szolgálatot végezzen. A testet öltött lélek hiába válik meg az érzéki örömöktől, vágyai továbbra is az érzéktárgyakhoz kötik, ám ha egy felsőbbrendű ízt tapasztalva hagy fel az érzéki élvezettel, tudata rendíthetetlenné válik.

Ezekben a versekben az Úr Krisna elmagyarázza, hogy a transzcendentális tudatú ember képes bármikor visszavonni az érzékeit azok tárgyairól, ahogy veszély esetén a teknős is behúzza páncélja alá végtagjait.

Az érzékek és az érzéktárgyak kapcsolata magában rejti annak a veszélyét, hogy az ember végérvényesen belebonyolódik tetteinek következményeibe, azonban – ahogy arra Sríla Prabhupáda rámutat – az érzéki élvezetről nem tud tartósan lemondani az, akinek a tudata nem tiszta.

Annak érdekében, hogy az érzékei elégedetté tételéből fakadó boldogságnál magasabb rendű örömöt tapasztaljon, az embernek az érzékszerveit és elméjét Krisna szolgálatába kell állítania, így az odaadó szolgálat boldogságát és Krisna szépségét megízlelve képes lesz lemondani a világi gyönyörről.