Mi az, aminek a fontosságát legjobban kiemeli a szöveg (minőségileg)?

A Bhagavad-gítában a különböző jógafolyamatokról és tudástípusokról van szó. A mű ezeket többször is összehasonlítja, s így megállapítja az odaadó szolgálat felsőbbrendűségét. A hatodik fejezet végén a következőket olvashatjuk:

tapaszvibhjo ’dhikó jógí gjánibhjó ’pi mató ’dhikah
karmibhjas csádhikó jógí taszmád jógí bhavárdzsuna

A jógí jobb az aszkétánál, az empirikus filozófusnál és a tettei gyümölcseire törekvőnél is. Óh, Ardzsuna, légy hát jógí minden körülmények között!

jóginám api szarvésám mad-gaténántar-átmaná
sraddháván bhadzsjaté
jó mám sza mé juktatamó matah

Aki nagy hittel mindig Bennem lakozik, magában Énrám gondol, s transzcendentális szerető szolgálatot végez Nekem, az a legmeghittebben egyesül Velem a jógában, s minden jógí közül ő a legkiválóbb. Ez az Én véleményem. (6.46-47)

E versek a hittel végzett odaadó szolgálatot (sraddháván bhadzsana) ítélik az addig említett folyamatok legkiválóbbikának.

A tizenkettedik fejezet elején Ardzsuna az Abszolút Igazság személytelen és személyes felfogása közötti különbségről kérdez. Krisna az Ő személyes formájához vonzódó bhaktákat részesíti előnyben a dzsnyáníkkal és a jógíkkal szemben, akik általában csak az Abszolút személytelen aspektusát képesek megérteni.

Ardzsuna így kérdezett: Kik tekinthetők tökéletesebbnek: akik mindig megfelelően imádnak Téged az odaadó szolgálatban, vagy akik a személytelen Brahmant, a megnyilvánulatlant imádják?

Az Istenség Legfelsőbb Személyisége így szólt: Akik elméjüket személyes formámra rögzítik, s mindig nagy, transzcendentális hittel imádnak Engem, azokat a legtökéletesebbnek tekintem Én. (12.1.2)

Később az is kiderül, hogy amíg a személytelen formán meditálók útja hosszú és nehézségekkel teli, addig a tiszta bhakti követői nagyon hamar sikerrel járnak.

Rendkívül
nehéz előrehaladniuk azoknak, akiknek elméje a Legfelsőbb megnyilvánulatlan, személytelen aspektusához vonzódik. Ezen az úton mindig nagyon fáradságos az előrejutás a megtestesült lények számára. (12.5)

Óh, Prithá fia! Gyorsan kimentem a születés és halál óceánjából azt, aki minden tettét Nekem felajánlva Engem imád, eltérés nélkül átadja magát Nekem, odaadó szolgálatban él, és elméjét Rám szögezve mindig Rajtam meditál. (12.19)

A nyolcadik versben Krisna azt az utasítást adja Ardzsunának, hogy gyakorolja a spontán odaadó szolgálatot, elméjét mindig Rá rögzítve. Amennyiben Ardzsuna ezt nem tudná követni, a szabályozott szolgálatot ajánlja, a többi folyamat csak e kettő után
következik a rangsorban.

Elmédet szögezd Rám, az Istenség Legfelsőbb Személyiségére, és értelmedet teljes mértékben merítsd el Bennem, így kétségtelen, hogy mindig Bennem fogsz élni. Kedves Ardzsunám, gazdagság meghódítója, ha képtelen vagy elmédet eltérés nélkül Rám függeszteni, akkor kövesd a bhakti-jóga szabályozó elveit. Ily módon ébreszd fel magadban a vágyat, hogy elérj Engem! Ha nem tudod követni a bhakti-jóga szabályait, akkor próbálj meg csak Nekem dolgozni! Ha Értem cselekszel, eléred majd a tökéletes szintet. Ha azonban képtelen vagy tudatodat Rám irányítva dolgozni, akkor próbálj lemondani tetteid minden gyümölcséről, s állapodj meg az önvalóban! Ha ezt sem tudod megtenni,
akkor fogj a tudás művelésébe! A meditáció azonban jobb a tudásnál, a meditációnál pedig a munka gyümölcseiről való lemondás, mert az ilyen lemondás hatására az ember elméjét béke árasztja el. (12.8.12)

A tizennyolcadik fejezet negyvenhetedik versében azt olvashatjuk, hogy az ember a természetének megfelelő szabályok által irányított tettekkel megszabadulhat a bűntől. A negyvenkilencedik vers elmondja, hogyan szabadulhat meg az ember a tettek visszahatásától a szannjásza elfogadása által, az ezt követő versek pedig azt magyarázzák el, hogy a dhjána-jóga gyakorlásába merülve hogyan érhető el a brahma-bhúta szint.1 Az ötvennegyedik versből megérthetjük, hogy a tiszta odaadó szolgálat ezen a brahma-bhúta szinten kezdődik el, amiből nyilvánvaló, hogy magasabbrendű az eddig említett folyamatoknál. A hetedik fejezet hetedik verse már megmagyarázta, hogy az Abszolút Igazság legfelsőbb formája a kétkarú12 Krisna (mattah parataram nánjat), a tizennyolcadik fejezet következő, ötvenötödik verse pedig azt fogja bebizonyítani, hogy Ő csak az odaadó szolgálat végzése által ismerhető meg.

Engem, az Istenség Legfelsőbb Személyiségét egyedül
az odaadó szolgálat által lehet igazán megérteni. Ha valaki az ilyen odaadás révén tudatát teljesen Bennem merítette el, beléphet Isten birodalmába.

E fejlődési folyamat végére és az egész Gítára a fejezet 64.66. versei teszik fel a pontot, melyek összefoglalják a mű mondanivalóját, ahol az odaadó szolgálat a tudás e könyvben ismertetett folyamatai között a legbensőségesebbként van leírva. Itt Krisna nyíltan azt tanácsolja Ardzsunának, hogy minden más folyamatot félretéve hódoljon meg neki.

Add fel a vallás minden változatát, s hódolj meg egyedül Énelőttem! Én megszabadítalak minden bűnös visszahatástól, ne félj!(18.66)

A tizedik
és a tizenegyedik fejezetből megismerhettük az Abszolút Igazság különböző megnyilvánulásait. Krisna először mindenben jelenlévő aspektusát, majd az univerzális formáját mutatja meg Ardzsunának, ezt követően pedig négykarú, Nárájana alakját. Végezetül, amikor újra a kétkarú Krisnaként áll előtte, így szól:

Kedves Ardzsunám! Azt az alakomat, melyet most látsz, nagyon nehéz megpillantani. Még a félistenek is állandóan az alkalmat keresik, hogy megláthassák ezt az oly kedves formát. Amit most transzcendentális szemeddel látsz, azt nem lehet megérteni sem a Védák tanulmányozásával, sem komoly vezeklések révén, sem adományozással, sem imádattal. Az efféle folyamatok segítségével nem lehet Engem igaz
valómban megpillantani. Kedves Ardzsunám, Engem csakis az osztatlan odaadó szolgálat révén lehet igazán megérteni úgy, ahogyan előtted állok, s így lehet közvetlenül meglátni Engem. Csak ily módon tudsz behatolni a Rólam szóló tudás misztériumába. (11.52.54)

A tizenötödik fejezetből megtudhatjuk, hogy a Védákban lefektetett tudás célja Krisna megismerése (vedais csa szarvair aham éva védjó) (15.15), s ha Őt csak az odaadó szolgálat átal lehet igazán megérteni, abból az következik, hogy a bhakti-jógán kívül minden más folyamat, csupán részeredményt ad a Védák végső céljának elérésében. A tizenötödik fejezet egy későbbi verse szintén a tökéletes tudáshoz vezető útként írja
le a bhaktit:

Óh, Bharata fia! Legyen az bárki, mindentudóként kell ismerni, ha kétség nélkül tudja Rólam, hogy Én vagyok az Istenség Legfelsőbb Személyisége, s ezért teljesen átadja magát odaadó szolgálatomnak. (15.19)

A tizenkettedik és a tizennyolcadik fejezet fent említett verseiből ugyanakkor az is kitűnik, hogy a bhaktin kívül ajánlott folyamatok mindegyikének célja, hogy gyakorlójuk fokozatosan elérje az Isten iránti odaadást, a bhaktit, a bhakti-jógában. Ez az értelme Krisna korábban tett többszöri kijelentésének: „Mindenki, minden tekintetben az Én utamat járja” (mama vartmánuvartanté manusjáh pártha sarvasah) (3.23, 4.11).

A hetedik fejezet tizenkilencedik verse ugyancsak azt bizonyítja, hogy a dzsnyána folyamata a bhakti elérésében nyeri el a tökéletességet:

bahúnám dzsanmanám anté gjánaván mám prapadjaté
vásudévah szarvam iti sza mahátmá szu-durlabhah

Sok-sok születés és halál után az igazi tudást elsajátító ember átadja magát Nekem, mert tudja, hogy Én vagyok minden ok oka, és Rajtam kívül nem létezik semmi. Az ilyen nagy lélek bizony ritka.

A kilencedik fejezet huszonkilencedik versében Krisna arról beszél, hogy e világ egyik élőlénye sem kedvesebb neki a másiknál (prijah) — kivéve
a bhaktáit, ahogy erre már a tizenkettedik fejezet kapcsán fentebb is hivatkoztunk.

Én senkire sem irigykedem, és olyan sincs, akivel szemben elfogult lennék . mindenkivel egyenlően bánok. De aki odaadással szolgál Engem, az a barátom, Bennem van, s Én is a barátja vagyok.

Az, hogy az Úrnak nincsenek ilyen érzelmei a karmíkkal, gjáníkkal vagy a jógíkkal kapcsolatban, szintén az odaadó szolgálat felsőbbrendűségét emeli ki.

Eddig csak arról beszéltünk, hogyan viszonyul a Gítában a bhakti az „önmegvalósítás” más folyamataihoz. Érdemes azonban néhány szót szentelni egy másik témának is, nevezetesen a politeizmus és a monoteizmus
kérdésének. A hinduizmus politeista világszemléletként él jelenkorunk emberének tudatában, és ha valaki innen, Európából követi az indiai vallásgyakorlatot, e kép reálisnak tűnik. Nézzük azonban, mit mond a Bhagavadgítá, az egyik legfontosabb „hindu” szentírás e témáról. Krisna a következőket jelenti ki:

Nincs igazság, ami magasabb rendű lenne Nálam! Minden Rajtam nyugszik, mint gyöngysor a fonálon. (7.7)

Akiket az anyagi vágyak megfosztottak értelmüktől, meghódolnak a félistenek3 előtt, és követik a saját természetük szerint kiszabott imádatszabályokat.
Felsőlélekként mindenki szívében ott lakozom. Amint valaki egy félistent kíván imádni, Én megszilárdítom hitét, hogy átadhassa magát annak az istenségnek. Ilyen hittel megáldva egy bizonyos félisten imádatára törekszik, s vágyai teljesülnek. Valójában azonban egyedül Én vagyok az, aki ezeket az áldásokat adja. A csekély értelmű emberek a félisteneket imádják, ám ennek gyümölcsei korlátoltak és mulandók. A félistenek imádói a félistenek bolygóira kerülnek, bhaktáim azonban végül az Én legfelsőbb bolygómra jutnak. (7.20.23)

Akik más istenek hívei, s őket imádják nagy hittel, azok valójában egyedül Engem imádnak, ám a rossz úton járnak. (9.23)

A félisteneket imádók a félistenek
között fognak újraszületni, az ősatyák imádói az ősatyákhoz jutnak; akik a szellemeket és kísérteteket imádják, azok közéjük születnek, s akik Engem imádnak, azok Velem fognak élni. (9.25)

Sem a félistenek serege, sem a kiváló szentek nem ismerik származásomat és fenségemet, mert Én vagyok mindnyájuk eredete, minden tekintetben. Aki nincs illúzióban, aki Engem megszületetlennek, kezdet nélkülinek és az összes világ Legfelsőbb Urának ismer — egyedül ő mentes minden bűntől. Aki igazán ismeri e fenségemet és misztikus hatalmamat, az tiszta odaadó szolgálatba fog — ehhez semmi kétség sem fér. Én vagyok az eredete a lelki és az anyagi világnak, minden Belőlem árad. A bölcsek, akik tudva tudják ezt, odaadóan szolgálnak
és teljes szívből imádnak Engem. (10.2.8)

Krisna kivételes helyzetét Ardzsuna így erősíti meg:

Bizony, egyedül csak Te ismered Magad belső energiád által, óh, Legfelsőbb Személy, mindenek eredete, minden lény Ura, istenek Istene, világegyetem Ura! (10.15)

Ardzsuna így szólt: Óh, érzékek Ura! Neved hallatán öröm tölti el a világot, s mindenki vonzódni kezd Hozzád. A tökéletessé vált lények tiszteletteljes hódolatukat ajánlják, ám a démonok félelmükben minden irányba menekülnek. Mindez így van rendjén. Óh, leghatalmasabb, ki még Brahmánál is hatalmasabb vagy, Te vagy az eredeti teremtő! Miért ne ajánlják hát tiszteletteljes hódolatukat Neked? Óh,
határtalan, istenek Istene, univerzum menedéke! Te vagy a legyőzhetetlen forrás, minden ok oka, aki transzcendentális ehhez az anyagi megnyilvánuláshoz képest. Te vagy az eredeti Istenség Személyisége, a legősibb, a megnyilvánult kozmikus világ végső szentélye. Tudsz mindent, s Te vagy mindaz, amit meg kell ismerni. Te vagy a legfelsőbb menedék, s felette állsz az anyagi kötőerőknek. Óh, határtalan forma, Te hatod át ezt az egész kozmikus megnyilvánulást! (11.36.38)

A bevezetőben már idéztük Ardzsuna imáját:

Ebből az idézetből az is kiderül, hogy azok a vallási kérdésekben elismert, köztiszteletben álló tekintélyek, akiket Ardzsuna itt felsorol és akik más védikus szentírásokban is
szerepelnek, illetve említés esik róluk, szintén a legfelsőbb, Abszolút Igazságként ismerik el Krisnát, nem pedig csupán egynek a hindu panteon istenségei közül.

1 Az anyagi szennyeződésektől mentes tudatállapot szintje.

2 Srí Krisnának eredeti formájában két karja van, míg némely kiterjedése négy, nyolc, vagy akár több karral is rendelkezhet.

3 A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada általam használt fordításában a szanszkrit déva szó megfelelőjeként a „demigod” kifejezést használja, amelyet .félisten.-ként fordítunk magyarra, megkülönböztetve a dévákat a szövegben az ádi-déva (eredeti Istenség) és déva-déva (istenek Istene) kifejezésekkel illetett Krisnától.

Vélemény, hozzászólás?