Mi az, amit a szöveg egészének logikai felépítése bebizonyít?

Őszentsége Sivarama Swami Mahárádzsa egy rövid összefoglalót ad arról az egységes, logikai gondolatmenetről, melyet az Úr Krisna épít fel a Gítá fejezetein keresztül. Az alábbiakban ezt közöljük:

1. Ardzsuna dilemmába került, amit az anyagi dolgokhoz való ragaszkodása okoz. Egyedül az Úr Krisna képes — a Gítában elmondottak segítségével — megoldani a problémáját.
2. Mindannyian lelki lények vagyunk. Azáltal, hogy transzcendentális tudás birtokában cselekszünk, elérhetjük a legfelsőbbet.
3. Az ilyen cselekvés lényege a tudás és a ragaszkodásnélküliség.
4. A tudás azt jelenti, hogy az ember ismeri Krisna születését, tetteit, és tudatában van annak, hogy Ő nem
a tettek gyümölcseiért cselekszik.
5. Ennek a tudásnak birtokában cselekedve az ember felismeri az Úr Paramátámá-aspektusát.
6. Ez az astánga-jógán keresztül is megvalósítható, de minden jógagyakorló közül a bhakti-jógí a legkiválóbb.
7. Az Úr Krisnáról mint Felsőlélekről szóló tudás az Istenség Legfelsőbb Személyiségének ismeretéhez vezet, ami fokozatosan istenszeretetté fejlődik.
8. E szeretet lehetővé teszi, hogy az ember a halál pillanatában Rá emlékezve eljusson a lelki világba.
9. Az Úr dicsőségét tiszta odaadással hallgatva az ember tökéletesen felszabadult lélekké válik.
10. A bölcsek tekintélyére hivatkozva Ardzsuna megérti Krisna legfelsőbb helyzetét. Az Úr felfedi
mindenben jelenlévő aspektusát.

A többi fejezet Krisna legfelsőbb helyzetét emeli ki.

11. Ő az univerzális forma;
12. az odaadás tárgya, az életben elérhető legmagasabb cél;
13. a Felsőlélek, aki mindig transzcendentális helyzetben van;
14. a természet kötőerőinek irányítója;
15. az imádat legfelsőbb tárgya, ahogy azt a Védák is megéneklik;
16. Ő az, akit a bhakták elfogadnak, a démonok pedig elutasítanak;
17. akit a kevésbé intelligensek a természet kötőerői szerint imádnak;
18. aki azonban az Előtte meghódolt bhakták számára az egyetlen vigasz és menedék.

A fenti logikai gondolatmenet többszörösen is megerősített konklúziója
[a bhakti-jóga]1, az odaadó szolgálat.

Mint azt korábban ígértem, vessünk most egy pillantást a Gítá építkezésére. A Bhagavadgítá három fő szerkezeti egységre oszlik. Az első hat fejezet fő témája a karma (a tettek, cselekedetek), a középső féltucat a bhaktival foglalkozik a legrészletesebben, míg a művet lezáró fejezetek a dzsnyánát, a transzcendentális tudást bontják ki aprólékosan.

Nézzük, milyen eredményre jutunk, ha megvizsgáljuk e három egységet az első és az utolsó vers elemzésének fentebb már alkalmazott módszerével:

Mint azt korábban kifejtettük, Krisna a második fejezet tizenegyedik versében kezdi meg Ardzsuna gyakorlati oktatását. Itt azt javasolja neki, váljon bölccsé, így megszabadulhat a bánatától. A szerkezeti egységet záró hatodik fejezet utolsó verseiben rávilágít arra, hogy a bölcsek közül a jógík a legkiválóbbak, a bhakti-jógí pedig még közülük is kiemelkedik.

A második nagy egység első versében Krisna így szól:

Halld most, óh, Prithá fia, hogyan ismerhetsz meg Engem teljesen, kétségektől mentesen, ha tudatodat Bennem elmerítve, elmédet Rám szögezve gyakorlod a jógát! (7.1)

A tizenkettedik fejezetet lezáró vers tanúsága szerint az ilyen szintű tudás megszerzéséhez a vallás azon örök folyamata által juthatunk el, melyet az Úrnak oly kedves bhakták gyakorolnak. A versben szereplő amrita szó különösen fontos. Rávilágít arra, hogy az odaadó szolgálat más folyamatokkal ellentétben örökkévaló. Ennek oka, ahogy fentebb említettük, az, hogy ez a lélek tevékenysége. A lélek feltételekhez kötött állapotában az anyagi test bevonásával is gyakorolható, de végzése azután is folytatódik, miután az anyagi test megsemmisül.2 A Gítában említett többi folyamat ezzel szemben többé-kevésbé az anyagi testhez kötődik, így függ annak létezésétől. Mivel e folyamatok szigorú előírásokat tartalmaznak a durva- és a finom fizikai test kondíciójára vonatkozólag, alkalmazásukat a hely, az idő és a személyek állapota erősen korlátozza. Az odaadó szolgálat ezzel szemben mindig, mindenhol, mindenki számára gyakorolható. Az amrita kifejezés másik jelentéséből (nektár) azt is megérthetjük, hogy ebből a folyamatból gyakorlói valódi élvezetet meríthetnek, míg azoknak, akik más utakat járnak, sok szenvedésen és nehézségen kell keresztülmenniük.3 (klésó ’dhikatarasz tésám).

A harmadik szerkezeti egység első
versében Ardzsuna olyan fogalmakra kérdez rá, melyek ismeretét Krisna tudásként definiálja (13.3); és amelyekről a védikus irodalom, különösen a Védántaszútra beszél részletesen (13.5). Véda tudást jelent, anta pedig a tudás végkövetkeztetését, konklúzióját. Ennek a szerkezeti egységnek a tanítása a Bhagavadgítá véleménye szerint tehát a védikus írások legjava. A Gítá e harmadik részének utolsó utasítása így hangzik:

Add fel a vallás minden változatát, s hódolj meg egyedül Énelőttem!

Én megszabadítalak minden bűnös visszahatástól, ne félj! (18.66)

Ez tehát a védánta, a Védák végső szava, ahogy arra két verssel előbb Krisna a szarva
guhjatamam
kifejezéssel ismét felhívja a figyelmet: „Hagyj fel valamennyi dharma követésével, legyen az a karma, a dzsnyána vagy a misztikus jógameditáció; hagyj fel a politeizmus, a panteizmus és a monoteizmus minden más vállfajának gyakorlásával, és egyszerűen keress menedéket Krisnánál a saranágati4 hat részének gyakorlásával!”

Itt emlékeznünk kell arra, hogy e vers nem csak a Gítá harmadik részét zárja le, hanem az egész könyvet. Ardzsuna oktatásának befejeztével Krisna összegzi és tömören elismétli tanításának lényegét. Lássuk most ezen összefoglaló verseket:

Íme, átadtam neked e még bizalmasabb tudást! Fontold meg jól, s aztán tégy úgy, ahogyan jónak látod! Mivel nagyon kedves barátom vagy, elmondom neked legfőbb utasításomat, minden tudás legbizalmasabb részét. Halld hát Tőlem, mert a javadat szolgálja! Gondolj mindig Rám, légy az Én hívem! Imádj Engem, és ajánld tiszteletedet Előttem, s így kétségtelenül el fogsz jutni Hozzám! Ezt megígérem neked, mert nagyon kedves barátom vagy. Add fel a vallás minden változatát, s hódolj meg egyedül Énelőttem! Én megszabadítalak minden bűnös visszahatástól, ne félj! (18.63.66)

Korábbi ígéretemhez hűen vessünk most egy pillantást a Gítá azon két versére, melyek a legtöbb azonos szót
tartalmazzák:

Gondolj mindig Rám, légy a bhaktám, ajánld hódolatodat Nekem, és imádj Engem! Ha teljesen elmélyülsz Bennem, biztosan eljutsz Hozzám. (9.34)

Gondolj mindig Rám, légy az Én hívem! Imádj Engem, és ajánld tiszteletedet Előttem, s így kétségtelenül el fogsz jutni Hozzám! Ezt megígérem neked, mert nagyon kedves barátom vagy. (18.65)5

Az első idézet a Bhagavadgítá szívéből származik. Ez a kilencedik fejezet utolsó verse, a tizennyolc fejezetből álló mű szerkezeti középpontja. Ezt a verset ismétli meg Krisna majdnem teljesen szó szerint,
amikor a tizennyolcadik fejezet végén összegzi tanítását.

A Gítá szerkezetére vetett e pillantással egyértelművé válik előttünk, hogy a mű konkrét, jól megfogalmazott mondanivalóval rendelkezik. E mondanivalót így összegezhetjük: „Hódolj meg Krisna előtt a bhakti-jóga folyamatának végzésével!”

1 A szerző betoldása.

2 Ez az egyik oka annak, amiért a második fejezet tizenegyedik versében Krisna azt mondja
Ardzsunának, hogy a bölcseket nem befolyásolja a halandó test. Annak bemutatására, hogyan folytatódik ez a szolgálat az anyagi egzisztencia feladása után, Krisna egy burkolt célzást tesz (18.66) a lelki világbeli Vrindávana — az Ő, a könyvben többször is említett legfelsőbb hajléka — lakóira, akik ott örökké szeretettel szolgálják Őt.

3 Ne feledjük, hogy Ardzsuna egyik problémája a szenvedés volt. Vajon melyik folyamatot fogja választani? Azt, amely által újabb nehézségekkel kell szembenéznie, vagy azt, ami örömmel végezhető (szu szukham)?

4 A saranágatit a Hari-bhakti-vilásza így írja le:
ánukúljaszja szankalpah prátikúljaszja vardzsanam
raksisjatíti visvászó goptritvé varanam tathá
átma-niksépa-kárpanjé sad-vidhá saranágatih


„El kell fogadnunk azokat a dolgokat, melyek kedvezően befolyásolják az odaadó szolgálatot, el kell utasítanunk azokat, melyek kedvezőtlenek, meggyőződésünknek kell lennie, hogy Krisna meg fog védelmezni bennünket, oltalmazónknak illetve mesterünknek kell tekintenünk az Urat, teljesen meg kell hódolnunk, és alázatosnak kell lennünk.”

5 A szanszkritot lásd e fejezet harmadik alfejezetében.

Vélemény, hozzászólás?