A Bhagavad-gítá fordítása, Bhagavad-gítá tanulmányok, gondolatok a Bhagavad gita verseihez

10. Megszabadulván a ragaszkodástól, a félelemtől és a haragtól, teljesen elmélyülvén Énbennem, oltalmat Énnálam keresve már sokan megtisztultak a múltban a Rólam szóló tudás által, s így felébredt bennük az Irántam érzett transzcendentális szeretet.

Az ember nem tud egy fenékkel két lovat megülni. Csak akkor emelkedhet fel a lelki élet szintjére, ha megválik az anyagi élvezetekhez való ragaszkodásától, amelynek az alapja az, hogy magát az anyagi testével azonosítja. Meg kell értenie, hogy lélekként különbözik testétől, s így megmenekülhet a félelem és a harag fogságából is.

Aki megértette, hogy Srí Krisna, minden lélek örök Ura, a Legfelsőbb Személy, az Szent Nevei éneklése által megtisztíthatja elméjét, s felébresztheti a benne rejlő, de jelenleg szunnyadó istenszeretetet. Az Úr Csaitanja ezért így énekel:

„Minden dicsőséget az Úr Krisna Szent Neve éneklésének, amely megtisztítja a szív tükrét, s véget vet az anyagi lét lángoló tüze okozta gyötrelmeknek! Ez az éneklés a telő hold, amely mindenkit az áldott szerencse fehér lótuszával ajándékoz meg. Ez minden transzcendentális tudás lényege. Krisna Szent Nevének éneklése egyre nagyobbra dagasztja a transzcendentális élet gyönyörteli óceánját. Mindenkire hűsítően hat, és képessé tesz bennünket arra, hogy minden pillanatban a tökéletes nektár ízét élvezhessük.”