A Bhagavad-gítá fordítása, Bhagavad-gítá tanulmányok, gondolatok a Bhagavad gita verseihez

13. Habár az anyagi természet három kötőereje valamint az ezekhez tartozó munka alapján az emberi társadalmat én osztottam fel négy rendre, mégis változatlan vagyok, s nem cselekszem.

Történelemtanulmányaink során rengeteg olyan kísérletet megismerhettünk, melynek célja egy élhetőbb társadalom megteremtése volt, ám ezek mindegyike sikertelen maradt. A demokrácia mai formáját sokan jónak tekintik, ám Winston Churchill szavaival „a legjobb érv a demokrácia ellen egy ötperces beszélgetés egy átlagos szavazóval.” Az illúzióban lévő emberek csak az illuzórikus boldogság érdekében tehetnek lépéseket, s az általuk megálmodott ideális társadalom szintén illúzió, utópia. Isten – tudván mindezeket – létrehozta az ideális társadalmi rendszert, amely azon alapul, hogy tagjai csak a kvalitásaik szerinti munkát végezhetik.

Az, aki fizikailag ugyan alkalmas, de morálisan nem megfelelő egy poszt betöltésére, nem nyerheti el azt. Arról, hogy milyen tulajdonságok szükségesek az egyes társadalmi rendekben vállalható szerepek betöltéséhez, s hogy ezekhez milyen tevékenységi kör tartozik, a Bhagavad-gítá tizennyolcadik fejezete ír bővebben.

Az együttélésnek ez a formája évezredekig sikeresen működött, ám a vezető rendek morális válsága végül a mai értelemben vett indiai kasztrendszer kialakulásához vezetett, amelyben azt, hogy az ember milyen rendbe tartozik, a tulajdonságai helyett az határozza meg, hogy milyen családba született. Krisna itt azt mondja, hogy a társadalom tagjainak az általa megalkotott rendszerben betöltött szerepét nem a származásuk, hanem az anyagi természet működése által kialakult tulajdonságaik határozzák meg. Az a társadalom, amely a képességeik szerint foglalkoztatja tagjait, harmonikusan működhet, ellenben ott, ahol az emberek – különös tekintettel a társadalom vezetőire – alkalmatlanok az általuk végzett feladat ellátására, rövid időn belül elégedetlenkedés és ellenségeskedés üti fel a fejét.