Felmentés PDF Nyomtatás E-mail
Bhagavad-gítá blog - Negyedik fejezet

19. A bölcsek azt tartják műveltnek, aki bármibe is fogjon, nem önző vágyak hajtják, s tökéletes tudásának tüze elhamvasztotta tettei következményeit.

Világunk felépítéséből adódóan minden tettünkkel kárt okozunk valakinek. Vezéreljen bár a legjobb szándék, lélegzetünkkel, mozdulatainkkal számtalan élőlényt elpusztítunk. E bűnök következményeként, az embernek újra meg kell születnie és attól függően, hogy többet, vagy kevesebbet ártott s mindeközben mennyi jót tett másokkal jobb, vagy rosszabb sorsban lesz része.

Azt, hogy milyen ítéletben részesül, az is befolyásolja, hogy tettei során milyen szándék vezérelte. Aki munkája elvégzése közben úgy hajtja végre Isten parancsait, hogy teljesítésük következményeként semmilyen személyes hasznot nem remél, az mentesül a büntetés alól, s nem kell ismét anyagi testet öltenie – lelki formájában Isten birodalmába léphet. Ehhez ismernie kell a lélek és az anyag természetét, s az Úrnak végzett odaadó szolgálat tetteit kell gyakorolnia, melyek megtisztítják szívét az önző vágyaktól. Korunkban az odaadó szolgálat, a bhakti-jóga legfontosabb gyakorlata a Haré Krisna, Haré Krisna, Krisna Krisna, Haré Haré, Haré Ráma, Haré Ráma, Ráma Ráma, Haré Haré mantra rendszeres éneklése, ismétlése.