A Bhagavad-gítá fordítása, Bhagavad-gítá tanulmányok, gondolatok a Bhagavad gita verseihez

26. Némely nőtlenségi fogadalmat tett jógi a hallással és az érzékelés egyéb folyamataival áldozva a fegyelmezett elme tüzébe helyez felajánlásokat, míg azok, akik bár családjukkal élnek ám szigorú önmegtartóztatásnak vetik alá magukat, az érzékszervek tüzébe áldoznak, s felajánlásaikat az érzékek tárgyai képezik.

A jóga gyakorlásához elengedhetetlen az érzékek fölötti uralom megszerzése. Ennek egyik eszköze a nőtlenségi fogadalom, amely számos kísértéstől megóvja az embert. Az érzéki ingerek az érzéki élvezetre csábítanak, ezért annak reményében, hogy megmeneküljön e csábítástól, sok jógi lemond a családos életről, s keres magának egy magányos zugot valamely szent helyen, vagy a Himalája csúcsai közt. Érzékeiket csak a lelki élettel kapcsolatban használják, az Úr dicsőségét hallgatják, arról beszélnek, s csak olyan ételt fogyasztanak, amelyet előzőleg felajánlottak az áldozati oltáron.

Azok, akik nem alkalmasak a magányos életre s családot alapítanak, úgy próbálnak tiszták maradni, hogy javaikat Isten szolgálatába állítják. „Úr Krisna, Nanda Mahárádzsa fia! – írja Bhaktivinóda Thákura – az elmém, a testem, a házam – minden vagyonom a Tiéd.” Azokat a családos embereket nevezhetjük jóginak, akik minden tulajdonukkal Srí Krisnát próbálják elégedetté tenni, így megmenekülnek attól, hogy túlzott mértékben ragaszkodjanak vagyonukhoz. Bár érzékeiket sokkal intenzívebben foglalkoztatják, mint magányos társaik, érzéki élvezetükkel is az Urat szolgálják, így az érzéktárgyakat fegyelmezett érzékik tüzébe áldozva tiszták maradnak.