A Bhagavad-gítá fordítása, Bhagavad-gítá tanulmányok, gondolatok a Bhagavad gita verseihez

3. Erős karú Ardzsunám! Aki nem vágyik semmire és nem utasít el semmit, az mindenről lemondott. A dualitás nem befolyásolja, így könnyedén elvágja azokat a kötelékeket, amelyek az anyag rabságában tartják.

Jelenlegi otthonunk a dualitás világa, ahol a boldogsághoz éppoly szorosan hozzátartozik a boldogtalanság, mint a jóhoz a rossz, a fényez a sötétség, vagy a meleghez a hideg. Amíg az ember arra vágyik, hogy bármit is megszerezzen, vagy megszabaduljon valamitől, az anyag rabja marad. Ahhoz, hogy kiszabaduljunk börtönünkből, meg kell válnunk a személyes boldogulásunkra irányuló vágyainktól.

A Védák által a társadalom rendjei számára előírt kötelességek azt a célt szolgálják, hogy az ember megtisztuljon az önzéstől, ezért annak, akinek nincsenek vágyai, nem kell eleget tennie e kötelességeknek. Ők azok, akik képesek arra, hogy a tudás jógájának nevezett utat követve minden idejüket a szentírások tanulmányozásával töltsék, s hazatérjenek Isten országába.

Akiknek a szíve nem tiszta, azoknak a cselekvés jógáját kell követniük.

Minden jóga lényege az Úr kedvét kereső áldozat, s a cselevés vágya és kényszere a lélek identitásához is hozzátartozik. A cselekvés jógáját ezért mind a tiszta, mind a szennyezett tudatú lélek gyakorolhatja. Amikor a cselekvés jógáját egy tiszta lélek végzi, odaadó jógának, vagy odaadó szolgálatnak hívják.

A Védák a különböző korok embereinek különböző jógagyakorlatokat ajánlanak. A jelenkorra ajánlott jóga domináns gyakorlata a mantra meditáció: Isten neveinek éneklése a Haré Krisna Haré Krisna Krisna Krisna Haré Haré Haré Ráma Haré Ráma Ráma Ráma Haré Haré mantra ismétlése által.