| A vágy nélküli ember |
|
|
|
| Bhagavad-gítá blog - Ötödik fejezet |
|
3. Erős karú Ardzsunám! Aki nem vágyik semmire és nem utasít el semmit, az mindenről lemondott. A dualitás nem befolyásolja, így könnyedén elvágja azokat a kötelékeket, amelyek az anyag rabságában tartják. Jelenlegi otthonunk a dualitás világa, ahol a boldogsághoz éppoly szorosan hozzátartozik a boldogtalanság, mint a jóhoz a rossz, a fényez a sötétség, vagy a meleghez a hideg. Amíg az ember arra vágyik, hogy bármit is megszerezzen, vagy megszabaduljon valamitől, az anyag rabja marad. Ahhoz, hogy kiszabaduljunk börtönünkből, meg kell válnunk a személyes boldogulásunkra irányuló vágyainktól. A Védák által a társadalom rendjei számára előírt kötelességek azt a célt szolgálják, hogy az ember megtisztuljon az önzéstől, ezért annak, akinek nincsenek vágyai, nem kell eleget tennie e kötelességeknek. Ők azok, akik képesek arra, hogy a tudás jógájának nevezett utat követve minden idejüket a szentírások tanulmányozásával töltsék, s hazatérjenek Isten országába. Akiknek a szíve nem tiszta, azoknak a cselekvés jógáját kell követniük. Minden jóga lényege az Úr kedvét kereső áldozat, s a cselevés vágya és kényszere a lélek identitásához is hozzátartozik. A cselekvés jógáját ezért mind a tiszta, mind a szennyezett tudatú lélek gyakorolhatja. Amikor a cselekvés jógáját egy tiszta lélek végzi, odaadó jógának, vagy odaadó szolgálatnak hívják. A Védák a különböző korok embereinek különböző jógagyakorlatokat ajánlanak. A jelenkorra ajánlott jóga domináns gyakorlata a mantra meditáció: Isten neveinek éneklése a Haré Krisna Haré Krisna Krisna Krisna Haré Haré Haré Ráma Haré Ráma Ráma Ráma Haré Haré mantra ismétlése által. |



