| Többet a békéről |
 |
 |
 |
| Bhagavad-gítá blog - Ötödik fejezet |
|
12. A jógi, aki munkája gyümölcsét nekem ajánlja fel, tökéletes békére lel, míg azt, aki vele ellentétben önös élvezetére vágyva ragaszkodik e gyümölcsökhöz, tettei az anyaghoz láncolják. Itt ismét visszaköszön egy korábbi téma, ezúttal a második fejezetből: „Csak az lelhet békére, akit nem zavar vágyai áradata, ahogy az óceán is mozdulatlan marad, bár számtalan folyó ömlik belé. Békéjét az az ember nyeri el, aki vágyak nélkül él, nem sóvárog, nem kíván birtokolni semmit, s nincs zavarban saját kilétét illetőleg.” Ez a vers egy fontos ponttal egészíti ki az előzőeket. A lelket önző vágyai az anyaghoz kötik, míg ha arra vágyik, hogy az Úr kívánságait teljesítse, kiszabadulhat az anyag szorításából. A második fejezetben említett vágytalanság csak az anyagi vágyak hiányára utal, illetve arra, hogy a lélek lelki vágyainak köszönhetően nem tulajdonít figyelmet anyagi érzékszervei követeléseinek. A lélek nem lehet teljesen mentes a vágyaktól, ám míg lelki vágyai felemelik, anyagi vágyai a bukását eredményezik. Az Úr transzcendentális érzékeinek elégedetté tételére irányuló lelki vágyat istenszeretetnek nevezik. |
