| A fenséges és a nevetséges |
 |
 |
 |
| Bhagavad-gítá blog - Ötödik fejezet |
|
17. Aki értelmét és elméjét a legfelsőbbe meríti, aki benne hisz, akinek ő a célja s aki a tudás által megszabadult tisztátlan hajlamaitól, annak nem kell újra megszületnie. Az ateisták néha azzal próbálják kétessé tenni a vallásos gondolkodás értékét, hogy kijelentik: a vallásos emberek elmenekülnek a való világ elől. Nos, nézzük, milyen is a való világ? Élt-e valaha is olyan teremtmény, akinek nem kellett elpusztulnia? Az élet talán mindig fenékig tejfel? Miért ragaszkodjunk a szenvedéshez és a halálhoz? Lehet, hogy ezt némelyek hősiességnek vélik, ám ne feledjük: a fenségest a nevetségestől csak egy hajszál választja el. Az embernek meg kell terveznie a jövőt, s nem csak jelenlegi testének jövőjét, önmaga, a lélek megfelelő jövőjéről is gondoskodnia kell. Ha úgy cselekszik, hogy tettei következményeként újra meg kell születnie, legfőbb feladatának elhanyagolása miatt sötét jövő vár rá. |
