A Bhagavad-gítá fordítása, Bhagavad-gítá tanulmányok, gondolatok a Bhagavad gita verseihez

18-19. Egy művelt ember egyként [lélekként, az Úr részeként] tekint a tudós, kiváló jellemű tanítóra, a tehénre, az elefántra a kutyára, valamint a kutya húsát elfogyasztó kaszton kívülire is. Azok, akik egyként tekintenek mindenre, már földi létük során diadalt arattak a teremtés fölött. A bűntelen Lélek a dualitás fölött áll, ezért ők már a lélekben lakoznak.

Sríla Srídhara Szvámí a tizennyolcadik vershez a következő magyarázatot fűzi:

„Felvetődhet a kérdés, kik azok, akik képesek arra, hogy kiszabaduljanak az anyagi lét börtönéből? Az Úr Krisna a »bölcs« jelzőt használja velük kapcsolatban. Kit tekinthetünk bölcsnek? Azokat, akik elég bölcsek ahhoz, hogy a különbözőnek tűnő dolgokban is képesek legyenek meglátni a mindent átható lelki alapot. Jóllehet az alázatos és tudós tanító és a kutyahúst fogyasztó kaszton kívüli viselkedése, csakúgy, ahogy a tehén és az elefánt faja különbözőnek tűnik, ám a lelkileg felébredt ember egyenlő látásmóddal szemléli mindannyiukat.”

A Srí Ísopanisadban ezt olvashatjuk:

„Az, aki mindent a legfelsőbb Úrral kapcsolatban szemlél, aki mindenkit az Ő szerves részének tekint, és aki a legfelsőbb Urat látja mindenben, nem gyűlöl senkit. Minden lényt az úrral azonos [lelki] tulajdonságokkal rendelkező lelki szikraként látva, a valóságnak megfelelően lát.”

A tizenkilencedik versben szereplő „Lélek” szó a Legfelsőbb Lélekre utal. Az Úr, a Legfelsőbb Lélek mindenki szívében ott lakozik, s a bölcs mindenütt Őt látja. Noha a szent, a tehén, az elefánt, a kutya és a kaszton kívüli teste különbözik, az Úr mindegyikük szívében megjelenik, s részrehajlás nélkül segíti őket vágyaik beteljesítésében. Őt magát nem szennyezik be e vágyak, ezért a vers bűntelennek, hibátlannak nevezi Őt.

Azok, akik gondolataikat az Úrba merítik, már életükben legyőzik az anyag befolyását, így, noha testük a földön jár, bensőjükben már Isten lelki birodalmának lakói.