| A béke várományosa |
 |
 |
 |
| Bhagavad-gítá blog - Ötödik fejezet |
|
29. Az, aki tudja, hogy én vagyok minden lény igaz barátja, az egész világ Ura, s én fogadom el az áldozatot és az önsanyargatást, békére lel. A fejezet elején Ardzsuna azt firtatta, melyik a jobb, a cselekvés vagy a tudás jógája? A cselekvés jógájának fontos elemét képezik a tűzáldozatok, ahogy a tudás jógájának az önmegtagadás. Noha korábban az áldozatokkal kapcsolatban már hallhattunk a világot irányító félistenekről és az ő szerepükről az áldozat során, Legfelsőbb Lélekként végső soron az Úr Krisna jutalmazza meg mind a tudás, mind a tettek jógájának követőit, ezért a jógi sikere az Ő kegyének elnyerésén múlik. Ő az Ura a világmindenségnek, így a félisteneknek is, s mivel Ő mindenki jóakarója, általa lesz sikeres minden áldozat. Az áldozatok, a jámbor élet, vagy annak tudata, hogy nem a test, hanem a benne lakozó örök lélek vagyunk, nem elég az üdvözüléshez. Ahhoz csak az Úr, mindannyiunk igaz barátjának kegyelme segíthet hozzá bennünket. Így ér véget a Sríla Krisna Dvaipájana Vjásza által írt Mahábhárata című eposz Bhísma-parva nevű énekén belül található Bhagavad-gítá upanisad ötödik fejezete, melyet – a jelen és a megelőző korok vaisnava tanítóinak könyveit alapul véve és felhasználva – Sríla Sivaráma Szvámí Maharádzsa szolgája, Sjámaszundara Dásza látott el magyarázatokkal. |
