Önátadás

Az önátadással kapcsolatban használt szanszkrit kifejezés az átmanivédanam. Ez Sríla Bhaktisziddhánta Sarasvatí Thákura magyarázata értelmében azt jelenti, hogy mindent — testünket, elménket, értelmünket és minden egyebet, ami a birtokunkban van — átadunk Krisnának. Az alázatosság kapcsán idézett versekből megérthettük, hogy az anyagi javak birtoklása büszkévé teszi az embert, ezért Krisna először azt kéri Ardzsunától, hogy tetteit és tettei gyümölcseit egyaránt ajánlja fel Neki. A lemondás a tudás eredménye, ezért itt a transzcendentális tudás elsajátítását is előírja. Minél alázatosabb valaki, annál inkább alkalmas a transzcendentális tudás megértésére, és minél mélyebb megértéssel rendelkezik a transzcendentális témákról, annál kevésbé gondolja magát a vele kapcsolatban lévő dolgok birtokosának. Ezért az embernek ahelyett, hogy tettei gyümölcseit élvezné, azokkal az Urat kell elégedetté tennie. Az ilyen alázatos munkavégzés megtisztítja és felemeli a tudás szintjére, ahol megértheti, hogy minden az Úr tulajdona, így megszabadulhat minden önző vágytól.

Óh, Ardzsuna! Harcolj hát minden tettedet Nekem áldozva, teljes tudással Rólam, haszonra nem vágyva, semmit sem tekintve a tulajdonodnak, csüggedés nélkül! Akik kötelességeiket az Én utasításaim szerint teljesítik, és hűségesen, irigység nélkül követik ezt a tanítást, felszabadulnak a gyümölcsöző tettek rabságából. (3.30.31)

Ebből láthatjuk, hogy az ember már akkor is megszabadulhat a gyümölcsöző tettek rabságából, ha az Úr érdekében cselekszik. A negyedik fejezetben Srí Krisna további előrehaladásra biztatja Ardzsunát az önátadás útján:

Mindenkit aszerint jutalmazok meg, amilyen mértékben átadja magát Nekem. Óh, Prithá fia, mindenki, minden tekintetben az Én utamat járja! (4.11)

A következő fejezet azt is elmondja, hogy az a fukar személy, aki testével nem az Úr elégedettsége érdekében cselekszik, az anyagi világ rabja marad.

A rendíthetetlenül odaadó lélek tökéletes békét ér el, mert minden tette eredményét Nekem ajánlja fel. De aki nem él harmóniában Istennel, s munkája gyümölcseire sóvárog, azt megkötik tettei. (5.12)

Az anyagi energia, amelyet durgának, börtönnek is neveznek, leláncolja az élőlényt, ám azok, akik átadták magukat az Úrnak kiszabadulnak az alsóbbrendű természet fogságából.

Az anyagi természet három kötőerejéből álló isteni energiámat nagyon nehéz legyőzni. De akik átadták magukat Nekem, azok könnyen túllépnek rajta. (7.14)

Ezért, Ardzsuna, gondolj mindig Rám Krisna-formámban, s ezzel egy időben hajtsd végre előírt kötelességed, s harcolj! Tetteid Nekem ajánlva, elméd és értelmed Rám függesztve kétségtelenül elérsz majd Engem. (8.7)

Óh, Kuntí fia, ajánld fel Nekem mindazt, amit cselekszel, eszel, felajánlasz vagy elajándékozol, valamennyi vezekléseddel együtt! (9.27)

Krisna beszél tiszta bhaktáiról, akik mindenüket Neki adták, később pedig azt is elmondja, hogy aki az ő lábnyomaikat követi, nagyon gyorsan felszabadul.

Tiszta híveim gondolatai Bennem lakoznak, életüket teljesen az Én szolgálatomnak szentelték. Nagy örömet és elégedettséget éreznek ők, amikor felvilágosítják egymást, és Rólam beszélgetnek. (10.9)

Óh, Prithá fia! Gyorsan kimentem a születés és halál óceánjából azt, aki minden tettét Nekem felajánlva Engem imád, eltérés nélkül átadja magát Nekem, odaadó szolgálatban él, és elméjét Rám szögezve mindig Rajtam meditál. (12.6.7)

Vélemény, hozzászólás?