A Bhagavad-gítá fordítása, Bhagavad-gítá tanulmányok, gondolatok a Bhagavad gita verseihez

1. Dhritarástra így szólt: Ó Szanydzsaja, mit tettek a Durjódhana által vezetett fiaim s a Pándavák Judhisthirával az élükön, miután harcra vágyva összegyűltek Kuruksetrán, a szent zarándokhelyen?

2-3. Szanydzsaja így felelt: Ó Király, kérlek hallgass figyelmesen! A Pándavák hadrendjének megtekintése után Durjódhana Drónácsárjához sietett és tájékoztatta őt a kialakult helyzetről: Ó Tanító, nézd csak a Pándavák hatalmas seregét, melyet eszes tanítványod, Drupada fia, Dhristadjumna állított hadrendbe nagy szakértelemmel.

4-6. Ebben a seregben sok olyan, a harcban Ardzsunához és Bhímához hasonlóan jártas nagy hős kapott helyet, mint Jujudhána (Szátjaki), Viráta, Drupada, Dhristakétu, Csékitána, a hatalmas Kásirádzsa, Purudzsait, Kuntibhódzsa Saibja, a nagy erejű Judhámanju, a vitéz Uttamaudzsá, Abhimanju, Subhadrá fia, valamint Draupadí öt fia. Mindannyian kiváló szekérharcosok.

7. Ó Bráhmanák legjobbja! Most halld azon legkiválóbb harcosaink nevét, akik a hadseregünket vezetni fogják!

8-9. Sok olyan, a csatában mindig győzedelmes nagy hős van jelen, mint például Te magad, Bhísma, Karna, Kripácsárja, Asvatthámá, Vikarna, Bhúrisravá, Szómadatta fia és Dzsajadratha. Rajtuk kívül megannyi különféle fegyverekkel jól felszerelt, elszánt harcos, áll itt, s készek arra, hogy feláldozzák értem az életüket.

10. Hadseregem ereje Bhísma főparancsnoksága alatt felmérhetetlen, ám a Pándavák Bhíma vezette seregének ereje korlátozott.

11. A saját stratégiai helyeteken maradva ezért mindannyiótoknak támogatni kell Bhísma nagyatyát.

12. Ezután Bhísma, a Kauravák nagyatyja az oroszlán üvöltéséhez hasonlatos hangerővel kagylókürtjébe fújt, örömet szerezve ezzel Durjódhanának.

13. Ekkor sok-sok kagylókürt, dob, bivalykürt, trombita és vadászkürt hangja harsant fel, s ezek együttesen nagy hangzavart keltettek.

14. Közben Krisna és Ardzsuna egy fehér mének által húzott szekéren ülve isteni kagylókürtjeikbe fújtak.

15-18. Az Úr Krisna a Pánycadzsanját, Ardzsuna a Dévadattát, a nehéz feladatokat végrehajtó, falánk Bhíma a Paundrát szólaltatta meg, Kuntí fia, Judhisthira az Anantavidzsaját, Nakula és Szahadéva pedig az Szughósát és a Manipuspakát emelte ajkához. Ó Dhritarástra, Kásí királya, a nagy íjász, a nagyszerű szekérharcosok, Sikhandí, Dhristadjumna, Viráta, a legyőzhetetlen Szátjaki, Drupada, Draupadí öt fia és Szubhadrá hatalmas fia, az erőskarú Abhimanju mind-mind kürtjeikbe fújtak.

19. E kagylókürtök eget és földet betöltő hangja megremegtette Dhritarástra fiainak szívét.

20. Ekkor Ardzsuna, nyilai kilövésére készen, a Hanumánnal jelölt zászló díszítette szekéren ülve, Dhritarástra ellenségként előtte álló fiai láttán a következő szavakat intézte Krisnához:

21-23. Ardzsuna így szólt: Ó Acsjuta, kérlek vezesd szekeremet a két sereg közé, hadd lássam, kik jöttek el, s kikkel kell megvívnom e nagy csatát! Hadd lássam azokat, akik Dhritarástra gonosz fiának örömére arra vágynak, hogy harcba szálljanak velem!

24-25. Szanydzsaja így szólt: Ó Bharata leszármazottja, Ardzsuna, az álom legyőzője szavai után Krisna a két hadsereg közé vezette a szekeret.

26. Ardzsuna a sereg két oldalán nagybátyjait, nagyapáit, tanítóit, testvéreit, fiait, unokáit, barátait, apósait és jóakaróit látta.

27. Látván a csatatéren rokonait és barátait, Ardzsuna, Kuntí fia fájdalommal és együttérzéssel eltelve a következő szavakat mondta:

28. Ardzsuna így szólt: Ó, Krisna, látván az előttem álló, harcolni vágyó rokonaimat és barátaimat, tagjaim remegnek, ajkam kiszárad.

29. A testem remeg, a hajam égnek áll, íjam és nyilaim kicsúsznak kezemből, s a bőröm tüzel.

30. Nem vagyok képes tovább itt állni, az elmém szörnyen zavart. Nem látok mást, mint közelgő balszerencsét.

31. Nem látok semmi jót abban, hogy elpusztítsam a rokonaimat e csatában. Ó Krisna, ezen az áron nem vágyok győzelemre, királyságra vagy boldogságra.

32-34. Ó, Góvinda, mi haszna egy királyságnak, a boldog élet élvezetének, vagy akár magának az életnek, ha azok az emberek, akikért ezekre vágynk, a csatatéren állnak most előttünk? Ó, Madhuszúdana, mikor tanárok, apák, fiak, anyai nagybácsik, apósok, unokák, sógorok, más rokonok és barátok készek feláldozni az életüket ebben a csatában, nem kéne arra vágynom, hogy megöljem őket, tervezzék bár az elpusztításomat.

35. Ó, Dzsanárdana, nemhogy a Földért, de ha a három világot kapnám cserébe Dhritarástra fiainak elpusztításáért, azért sem tennék ilyet. Mi örömöm származik abból, ha megölöm őket?

36. Bizony, Dhritarástra fiait megölve még akkor is bűnössé válunk, ha ők a támadók. Ó, Mádhava, mit nyerünk azzal, ha elpusztítjuk rokonainkat? Hogyan lehetnénk így boldogok?

37-38. Ezek a Durjódhana vezette emberek a mohóságtól megzavarodva elvesztették az eszüket, így képtelenek megérteni, milyen kár származik abból, ha valaki megöli a családtagjait vagy a barátait. Ó, Dzsanárdana, miért cselekednénk ily bűnösen, ha ismerjük annak következményeit?

39. Egy dinasztia pusztulásakor a családi hagyományok elvesznek, s emiatt a megmaradt családtagok vallástalanul cselekszenek majd.

40. Ó, Krisna, Vrisni dinasztia sarja, amikor a vallástalanság meghatározóvá válik, a nők beszennyeződnek, s ez nem kívánt utódok megszületését eredményezi.

41. A nemkívánatos népesség nemcsak a család, de a családi hagyományok elpusztítói számára is egy pokolbéli élet feltételeit teremti meg. Amiatt, hogy nem áldoznak nekik tovább vizet és ételt, az ilyen családok ősatyái visszaesnek.

42. A családi hagyományok elpusztítása okán, és az ennek eredményeképpen megszülető nemkívánatos utódok miatt a társadalom és a családok jólétét szolgáló tevékenységek megszűnnek.

43. Ó Dzsanárdana, azt hallottam, hogy azok, akiknek családi hagyományai megsemmisültek, örökké a pokol lakói.

44. Ó, jaj, milyen fájdalmas! A királyi boldogság vágyától hajtva saját rokonaink elpusztításának súlyos bűnére szántuk rá magunkat.

45. Ennél még az is sokkal jobb lenne, ha Dhritarástra fiai megölnének engem anélkül, hogy fegyvert ragadnék és ellenállnék nekik.

46. Szanydzsaja mondta: Ardzsuna e szavakat szólva letette íját és nyilait, leült harci szekerén s szívét elöntötte a bánat.