Seregszemle

A Kuru dinasztia trónján ülő vak Dhritarástra király így kérdezte titkárát és bizalmasát, Szanydzsaját:

– Ó, Szanydzsaja, száz fiam és a néhai Pándu öcsém öt gyermeke a szent zarándokhelyre, Kuruksétrára ment, hogy döntő csatát vívjon. Mondd, mi történt, miután harci vágytól égő csapataik felsorakoztak a csatamezőn?

– Felséges uralkodó! – válaszolta a szolga. A Pándavák (Pándu fiai) hadrendjét látva fiad, Durjódhana király, tanárához, a sereg főparancsnokához sietett, s így szólt:

– Nemes tanítóm! Nézd Pándu sarjainak hatalmas hadseregét, melyet ellenséged, Drupada király fia rendkívüli szakértelemmel állított hadrendbe.1 Rajta kívül még sok olyan hatalmas harcos is a Pándavák oldalára állt, kiknek hősiessége vetekszik Bhímáéval – aki Pándu második fia, s esküdt ellenségem –, valamint Ardzsunáéval – aki a harmadik Pándava, s csapataink egyik fő erősségének, Karnának a riválisa. – Halld hát, kik ezek: Jujudhána, Viráta, Drupada, Dhristakétu, Csékitána, Kásirádzsa, Purudzsit, Kuntibhódzsa, Saibja, a nagy erejű Judhámanju, a hatalmas Uttamaudzsá, valamint Szubhadrá – Krisna húga és Ardzsuna hitvese – fia, Abhimanju, s Draupadí – Pándu fiainak közös felesége – öt gyermeke. Mindanynyian hatalmas szekérharcosok, akik egyszerre több ezer katonánkkal is képesek szembeszállni. Ó, legkiválóbb bráhmana! Hadd tájékoztassalak arról, kik azok a vitézek, akik majd hadseregünk élére állnak! Olyan nagy hősöket tudhatunk magunk mellett, mint te, a csatában mindig győzedelmes Bhísma, Karna, Kripa, fiad, Asvatthámá, Vikarna, valamint Szómadatta fia, Bhúrisravá és Dzsajadhrata. Rajtuk kívül megannyi más vitéz is a mi sorainkat erősíti, valamennyien nagy jártassággal rendelkeznek a hadviselés művészetében, s félelmetes fegyvereiket az én szolgálatomban használva készek arra, hogy ha kell, feláldozzák értem az életüket. Bhísma – a Kuru dinasztia rangidős, legyőzhetetlen harcosa – védelme alatt seregünk mérhetetlen erővel bír, míg Pándu fiainak hada melyet Bhíma [aki tízezer harci elefánttal is sikerrel veszi fel a harcot] védelmez, korlátozott erővel rendelkezik. Ennek ellenére, egyikőtök se mozduljon el nagy stratégiai jelentőséggel bíró helyéről, hogy ha Bhísmát valahol leköti a harc, helytállásotokkal támogathassátok őt.

– Ekkor Bhísma, a Kuru dinasztia ősatyja, a harcosok nagyatyja, aki megértette, mi megy végbe unokaöccse szívében, bátorításképpen kagylókürtjébe fújt, s a hangos, oroszlánüvöltéshez hasonlatos hang megörvendeztette Durjódhana szívét. Ezt követően nyomban megszólalt a seregben lévő összes hangszer, s a különféle kagylókürtök, dobok és más zeneszerszámok nagy hangzavart keltettek. Válaszul a Pándavák oldalán is felzendült a kagylókürtök hangja. Az Úr Krisna, a szerencse istennőjének párja és Ardzsuna, Pándu vitéz fia, egy fehér mének által vont harci szekéren szólaltatták meg kürtjeiket. Krisna, aki minden élőlény érzékszervei felett hatalommal bír, s aki a harcmezőn most Ardzsuna érzékeit vezérelte, Pánycsadzsanja nevű hangszerébe fújt, míg Ardzsuna, aki annak idején hatalmas vagyont gyűjtött hódításaival bátyja koronázási szertartásához – annak a koronának a megszerzéséhez, amiért most ismét hadba indultak –, a Maja démontól kapott Dévadattát szólaltatta meg. Fivére, Bhíma – kinek étvágya szinte csillapíthatatlan volt, s akit emberfeletti ereje olyan dicsőséges cselekedetekre tett képessé, mint Hidimba démon elpusztítása – kagylókürtjét Paundrának hívták, s ebbe fújt bele. Királyom! Kuntí legidősebb fia, Judhisthira az Anantavidzsaját, öccsei, Nakula és Szahadéva pedig a Szughósát és a Manipuspakát szólaltatták meg. Kásí királya, a jeles íjász, Sikhandí, a nagy harcos, valamint Dhristadjumna, Viráta, a legyőzhetetlen Szátjaki, Drupada, Draupadí fiai s Szubhadrá erős sarja mind-mind kürtjeikbe fújtak. A kagylókürtök eget s földet betöltő félelmetes hangja megremegtette fiaid szívét. Felség! Ardzsuna, Pándu öcséd kiváló fia harci szekerén ült, zászlaján Hanumánnak, az Úr Ráma hű hadvezérének képe díszlett. Nyilai kilövéséhez készülődve így szólt Krisnához, az érzékek urához és irányítójához:

– Tévedhetetlen Úr! Kérlek, hajtsd szekerem a seregek közé, hadd lássam, kik sorakoznak itt harci vágytól tüzelve, kikkel kell majd megküzdenem! Hadd lássam azokat, akik Dhritarástra gonosz fiának örömére ellenünk támadnak! – kérlelte Ardzsuna az Urat.

– Felséges királyom, Bhárata leszármazottja! – folytatta Szanydzsaja. Ardzsuna kérésére az Úr Krisna – aki az érzékek irányítójaként megértette, hogy mi játszódik le barátja elméjében – a két sereg közé hajtotta a pompás harci szekeret, melyet a herceg Agnitól, a tűz istenségétől kapott.

– Ardzsuna, Prithá gyermeke! Ím, lásd a Bhísma és Dróna vezetésével itt összegyűlt Kurukat! – mondta.

Amint Prithá fia ott állt a seregek előtt, bármerre nézett, rokonait és barátait pillantotta meg közöttük. Apák, nagyapák, tanítók, anyai nagybácsik, fivérek, fiak, unokák, apósok, és más jóakarók sorakoztak előtte. A különféle rokonok és barátok sokaságát látva szívét részvét töltötte el, s így kesergett:

– Krisna! Előttünk sorakozó, harcra vágyó rokonaim és barátaim láttán testem remeg, ajkam kiszárad, a hajam égnek áll, bőröm tüzel, s híres Gándíva íjam kicsúszik a kezemből. Ó, Késí démon végzete, képtelen vagyok tovább itt állni, elmém szörnyen zavart, s úgy látom, pusztán balszerencse vár ránk. Azt hiszem, semmi jó nem származik abból, ha a harcban megölöm a rokonaimat. Krisna! Sem győzelemre, sem királyságra, sem a belőlük fakadó boldogságra nem vágyok. Uram, Te vagy a forrása mindenki, az egész föld boldogságának! Mi haszna a királyságnak, az élvezeteknek, vagy akár az életnek, ha azok, akiknek érdekében ezekre áhítozunk, a csatamezőn sorakoznak, hogy feláldozzák életüket és vagyonukat? Madhu démon végzete! Legyenek bár készek az elpusztításomra, nekem miért kellene arra vágynom, hogy tanítók, apák, fiak, nagyapák, anyai nagybácsik, apósok, unokák és más rokonok élete száradjon a lelkemen? Uram, Te vagy minden élőlény fenntartója. Nemhogy a földért, de a mennyeket és a poklokat is magában foglaló egész világegyetem feletti uralomért sem harcolnék velük. Milyen örömet lelhetnénk Dhritarástra fiainak elpusztításában? Támadóinkat megölve mi is bűnösökké válunk, ezért nem szabad kioltanunk sem Dhritarástra fiai, sem barátaink életét. Szerencse úrnőjének hitvese! Mit nyerünk azzal, ha megöljük rokonainkat, hogyan lehetnénk így boldogok? Bűnösök elpusztítója! A szívük kapzsisággal teli, ezért nem látják, milyen hibát követnek el családjuk kiirtásával és a barátaikkal való viszálykodással, ám nekünk, akik tudjuk, mi a bűn, miért kellene hozzájuk hasonlóan cselekednünk? A dinasztia rangidős tagjainak halálával az általuk őrzött vallási hagyományok is megsemmisülnek, s így a megmaradt családtagok vallástalan szokásokat vesznek majd fel. Ó, Krisna, Vrisni dinasztia sarja! A vallástalan szokások következtében a család hölgyei is beszennyeződnek, s ha a nők rossz útra térnek, annak nem kívánt gyermekáldás lesz a következménye. Az ilyen nem várt, rossz tulajdonságokkal teli nemzedék miatt nemcsak a család elpusztítói, hanem annak tagjai is pokolra jutnak, s a már eltávozott ősatyák visszaesnek, mert többet senki sem áldoz nekik ételt és vizet. Így a família idősebb tagjainak gyilkosai a vallás hagyományainak megtörésével és egy nem kívánt nemzedék életre segítésével véget vetnek az általad teremtett örök vallás elvein alapuló isteni társadalmi rendnek. Népek fenntartója! Azt hallottam, hogy a családi hagyományok elpusztítóira örök pokol vár. Mily hatalmas bűnök elkövetésére készülünk! Királyi örömök utáni mohó vágyunkban saját rokonainkat akarjuk elpusztítani. Habár megfogadtam, hogy megölöm még azt is, aki csak javasolni merészeli, hogy váljak meg íjamtól, most úgy gondolom, jobb, ha fegyvereim és vértem nélkül, ellenállást nem tanúsítva állok Dhritarástra fiai elé, hadd pusztuljak el az ő kezük által!

– Így beszélt Ardzsuna harci szekerén – folytatta Szanydzsaja a beszámolóját –, majd íját és nyilait félredobva leült, s szívét elborította a bánat.

1Drupada fia, Dhristadjumna annak az áldozatnak a tüzéből lépett elő, amelyet apja Dróna elpusztítása végett mutatott be, aki ennek ellenére a hadtudomány minden fortélyára megtanította a fiút.

 

Vélemény, hozzászólás?