A lélek és az anyag számbavételének jógája

Szanydzsaja folytatta:

– Srí Krisna, aki képes arra, hogy elpusztítsa a kétség démonát – hiszen Madhu démont is megölte, amikor az minden tudományt elrabolt Brahmától – Ardzsuna együttérzését, könnyekkel telt szemeit és bánatát látván a következőket mondta:

– Ardzsuna! Eljött a döntő pillanat, s te csak siránkozol. Mondd, mi szennyezte be ennyire az értelmedet? Az árják, akik ismerik az élet lelki értékeit, nem így beszélnek, viselkedésed nem a mennyek felé, hanem hírneved elvesztéséhez vezet. Prithá fia! Ne légy ily erőtlen, ez nem illik hozzád! Ellenség fenyítője! Válj meg szíved e kicsinyes gyengeségétől, kelj fel és harcolj!

– Krisna – válaszolta Ardzsuna –, Te a Madhuhoz hasonló démonikus ellenségeiddel szoktál csatázni, ám én Bhísmával, családom fejével és Drónával, tanárommal állok szemben. Tisztelni vagyok köteles mindkettőjüket, hogyan is fordíthatnám ellenük nyilaimat? Bár olyan dolgokat kívánnak élvezni, melyek birtoklásához nincs joguk, vér szennyezi be zsákmányunkat, ha megöljük őket. Jobb lenne egész életemben koldusként tengődni, mintsem, hogy elpusztítsam tanáraimat, e nagy lelkeket. Képtelen vagyok eldönteni mi a jobb, ha mi győzünk, vagy ha ők gyűrnek le minket? Dhritarástra előttünk sorakozó fiait megölve mi sem vágynánk tovább az életet. Szánalmas gyengeség uralkodott el egész lényemen, s mivel elmém teljesen összezavarodott, nem tudom mit kellene tennem. Kérlek, magyarázd el, hogyan cselekedjek, ha nem csupán pillanatnyi haszonra, hanem tartósan jó eredményre vágyom. Meghódolok akaratod előtt, s tanítványodként járulok eléd. Kérlek, oktass engem! Nem tudom, hogyan űzzem el mérhetetlen fájdalmat okozó bánatomat, melyre az sem jelentene gyógyírt, ha egy olyan páratlan királyságot hódítanék meg, amely a félistenek mennyei birodalmával vetekszik. Szanydzsaja folytatta: – Így beszélt Ardzsuna, akinek azáltal, hogy Krisna tanítványául szegődött, alkalma nyílt arra, hogy az Érzékek Urától tanulva elsajátíthassa az érzékek szabályozásának tudományát, s így a tudatlanság álomvilágán felülemelkedve képes legyen legyőzni ellenségeit majd hozzátette – Góvinda, én nem fogok harcolni! – azután elhallgatott.

– Dhritarástra király, Bhárata hős utóda! Barátja szavainak hallatán Krisna elmosolyodott, s a két sereg között, hogy mindenki halhassa, így szólt a bánattól sújtott Ardzsunához:

– Művelt emberekre jellemző, választékos beszéded ellenére olyasmin bánkódsz, aminek a bölcsek nem tulajdonítanak túl nagy jelentőséget. Akik megértették a szentírások tanítását, azok – mivel mindkét állapot átmeneti – nem keseregnek sem az élők, sem a halottak felett. Ahogyan Én, minden élet forrása, te, s az itt összesereglett királyok valamennyien öröktől fogva létezünk, a jövőben sem ér véget életünk. A lélek változatlan marad, miközben teste a gyermekkorból az ifjúságba lépve s az öregkor felé haladva fokozatosan átalakul – anyaga kicserélődik. Akkor sem változik, amikor az élet végén, átalakulása végkifejleteként új testet kap, a józan embereket ezért a testek cseréje sohasem téveszti meg, s nem bánkódnak miatta. Kuntí fia! Szavaid arról árulkodnak, hogy az átmeneti dolgokból szeretnél örömet meríteni, az efféle boldogságnak azonban nem csak a kezdete, hanem a vége is eljön egyszer, ahogyan a tél után ismét eljön a nyár, mígnem megint tél lesz. A tanítványommá fogadtalak, halld hát első utasításom! Sajátítsd el a türelem művészetét, ne engedd magad azáltal befolyásolni ami kellemes, vagy kellemetlen az érzékeidnek! Emberek legjobbika! Ha megválnál a társadalomban betöltött szerepedtől, s vezeklő koldusként folytatnád az életet, akkor is el kellene hagynod családtagjaid és barátaid. Gondolkodj józanul, s hordozd türelemmel kötelességed terhét, mert akit sem a hideg, sem a meleg nem zavar, s elméjében egyenlően viszonyul mind a boldogsághoz, mind a szenvedéshez, alkalmas arra, hogy felszabaduljon az anyagi létből. E felszabadult állapot elérése nélkül nem válhatsz meg a szenvedés okozta fájdalomtól. Azok akik képesek megérteni és látni a lelki valóságot, különbséget tesznek az átmeneti és a múlhatatlan között. A test átmeneti, míg a lélek örökkévaló, s tudata által hatja át az anyagi testet. Mivel halhatatlan, nem pusztulhat el e háborúban. Kötelességedet anyagi testeddel kell végrehajtanod, s azzal, hogy az amúgy is múlandó testekre támadsz, a lelket, mely olyan parányi, hogy megmérni sem lehet, s amely a személyiség valódi hordozója, nem vagy képes elpusztítani. Ezért ó, Bhárata hős utóda, ne keseregj tovább, harcra fel! Aki azt hiszi, hogy az élőlény gyilkos lehet, vagy úgy gondolja, hogy elpusztítható, annak nincs valódi tudása, hiszen nem a lélek a gyilkos, s megölni sem lehet. A lélek nem születik és nem hal meg. Megnyilvánulásának nincs sem múlt-, sem jelen-, sem jövőbéli időpontja. Születés nélküli, örök, állandó, s bár ő a legöregebb, mindig üde – amikor a testet megölik, ő nem pusztul el. Prithá fia! Aki tudja, hogy a lélek elpusztíthatatlan, örök és sohasem változik, az hogyan ölhetne meg bárkit, vagy mi módon lehetne más halálának az oka? A testet öltött élőlény ahhoz hasonlóan válik meg öreg, hasznavehetetlen testétől s költözik helyette egy újabba, ahogy az ember régi, elnyűtt ruháit levetve újakat ölt magára. A lelket nem sérthetik meg a fegyverek, nem égetheti meg a tűz, nem oldhatja fel a víz, nem száríthatja ki a szél. Törhetetlen, oldhatatlan, sem megégetni, sem kiszárítani nem lehet. Örök, minden körülmények között életképes, ezért mindenhol jelen van, állandó, mozdulatlan s létezésének nincs sem kezdete sem vége. Mivel a lélek nagyon nehezen érzékelhető, megnyilvánulatlannak nevezik, és mivel annak ellenére láthatatlan, hogy áthatja az egész testet, felfoghatatlannak hívják. Nincs alárendelve a születéssel kezdődő hatféle átalakulásnak, ezért azt mondják róla, hogy változatlan. Mindezt tudva nem érdemes a test miatt keseregned. Erős karú! Noha a te feladatod az istentudatos kultúra védelmezése, még akkor sincs okod a bánkódásra, ha valamilyen ateista filozófiai irányzat hatása alá kerültél, s úgy gondolod, hogy az élőlény a testével együtt születik s hal meg. Aki világra jön, az mindenképp elpusztul, s annak aki eltávozott, újra meg kell születnie. A valóság örökké valóság, így az általunk érzékelhető dolgoknak már létezniük kellett korábban, hiszen a semmiből nem születhet semmi. Teremtményeim kezdetben megnyilvánulatlanok, általad láthatatlan formában léteznek, majd megszületnek, végül ismét eltűnnek a szemed elől. A lélek csodálatos, s néhány csodálatra méltó ember látni is képes őt, ami szintén csodálatos. Élnek olyan csodálatos emberek is, akik csodálatraméltó módon képesek arra, hogy leírják csodálatos természetét, s néhány csodálatra méltó ember csodás módon rendelkezik azzal a kegyelemmel, mely által képessé válik arra, hogy hallja csodás tulajdonságait. Tudnod kell azonban, hogy még a filozófusok, tanítók és az örök lélek tudományát kutató kereső emberek között is ritka az, aki megérti mi is a lélek valójában. Bhárata! Egyetlen lény miatt se bánkódj, hiszen a testben lakó lelket sohasem lehet elpusztítani. Ne keress kifogást akkor se, ha nem vagy képes arra, hogy lelki síkon szemléld az eseményeket! Tekintve, hogy a harcos rendhez tartozol, ne vonakodj, nincs számodra jobb elfoglaltság a vallásos elvek megszilárdítása érdekében vívott harcnál! Prithá fia! Boldogok azok a hősök, akiknek ehhez hasonló, magától kínálkozó lehetőségük adódik a harcra, mely meg-nyitja előttük a mennyei világok kapuját. Ezzel szemben, ha nem veszel részt a háborúban, amiatt, hogy elhanyagoltad kötelességed teljesítését bűnössé válsz és beszennyezed hírneved. Mindenki arról fog beszélni, milyen becstelenül viselkedtél, s egy köztiszteletben álló ember számára ez a halálnál is fájdalmasabb. A hős hadvezérek, akik eddig nagyra becsültek, azt fogják hinni, hogy félelmedben hagytad el a csatateret és szájhősnek tartanak majd. Éles szavakat szólva kétségbe vonják vitézséged, s gúnyt űznek belőled. Mi lehetne ennél fájdalmasabb számodra? Kuntí fia! ha megölnek a harcban, a mennyei bolygókra jutsz, ha pedig győzedelmeskedsz, a földön nyersz királyságot. Légy elszánt, harcolj! Küzdj pusztán a harc – kötelességed teljesítése – kedvéért, egyenlőnek tekintve a boldogságot és a szenvedést, a hasznot és a veszteséget, a győzelmet és a vereséget, így mindig bűntelen maradsz. Most mindazt, amit eddig filozófiai elemzés útján mutattam be neked, elmagyarázom az intelligencia jógájának felvázolásával is. E folyamat lényege, hogy ne vágyj cselekedeteid gyümölcsére, s erre akkor leszel képes, ha megérted kettőnk kapcsolatát. A filozófiai elemzés megmagyarázza a dolgok természetét, és ha világossá válik számodra, hogy lélekként természeted nem az anyagéval, hanem az enyémmel, azaz a Legfelsőbb Lélek természetével azonos, s ha ahelyett, hogy anyagi érzékeid elégedetté tételével foglalatos-kodnál, engem szolgálsz, tetteid nem kötnek többé a múlandó világhoz. Az a lelki eredmény, amit e jóga gyakorlásával elérhetsz, soha nem vész kárba, s bármilyen kis fejlődést is érj el, az megvédelmez az anyagi lét olyan fé-lelmetes veszélyeitől, mint például annak a lehetősége, hogy tested elvesztése után az emberinél alacsonyabb rendű fajok valamelyikében szüless meg. Kuruk szeretett gyermeke! Akik ezt az utat járják, azok eltökélten egyet-len pontra – arra, hogy Engem elégedetté tegyenek – rögzítik értelmüket, míg akikben nem született meg az elhatározás a lelki élet gyakorlására, azoknak értelme szerteágazó, s különféle anyagi vágyaik beteljesítésére összpontosítanak. Prithá fia! A tudatlanokat elcsábítják a Védák virágos szavai, melyek az anyagi mennyek élvezetét, arisztokratikus családban leélt következő életet, gazdagságot és egyéb átmeneti javakat ígérnek a vallásos rituálék végrehajtóinak. Ostobán azt hirdetik, hogy a szent-írások ezeken kívül semmi másról nem beszélnek. Az ilyen világi örömökhöz és jóléthez ragaszkodó emberek nem tesznek szert olyan határozott lelki értelemre, amely által elméjüket a Legfelsőbb Úrra rögzíthetnék. Ardzsuna! Bár a Védák többnyire ilyen, a természet három kötőerejének hatása alatt álló anyagi eredményekkel kecsegtetik követőiket, te ne fogadd el ezeket! Emelkedj a kötőerők fölé, s a lelki szintet elérve, lelki azonosságod tudatában szabadulj meg az olyan kettősségektől, mint a nyereség és a veszteség! Az emberek nem isznak ugyanannál a kútnál, ahol fürdenek, vagy ahol a ruháikat mossák, egy hatalmas tó vize azonban nem szennyeződik be olyan könnyen, mint egy kis kúté, így mindenre használhatjuk. Ehhez hasonlóan, aki engem imád, az minden, a Védák által javasolt vallásos ceremónia és a Védákban megemlített összes istenség imádatának eredményét elérheti. Halld most, hogyan gyakorold e jógát: Ne ragaszkodj ahhoz az elképzelésedhez, hogy felhagysz kötelességed teljesítésével, s noha jogodban áll, hogy úgy cselekedj, ahogy azt az írások előírják számodra, munkád gyümölcsére nem tarthatsz igényt! Te nagy vagyont szereztél bátyádnak, de magadnak nem tartottál meg belőle semmit! Cselekedj hát a jóga elvei szerint: hajtsd végre kötelességeid, s ne ragaszkodj az eredményhez! Sikerben és kudarcban egyaránt légy ki-egyensúlyozott, mert ezt az egyensúlyt nevezik jógának! Kincsek elhódítója! Az értelem jógájának útján járva tartózkodj a bűntől, s azáltal, hogy utasításaim szerint cselekszel, hódolj meg nekem! Fösvények mind, kik tetteik gyümölcsére vágynak. Aki Engem szolgál, az még jelen életében megszabadul mind jámbor, mind bűnös tettei következményeitől, cselekedj ezért a jóga elvei alapján! A jóga a cselekvés művészete. Az értelem jógáját gyakorló bölcsek megválnak tetteik gyümölcseitől, s így, az anyagi lét béklyóitól megszabadulva, olyan helyzetet érnek el, melyet nem árnyékol be semmiféle szenvedés. Amikor annak gyakorlása által, hogy munkád minden gyümölcsét Nekem ajánlod fel, az értelmed kitalál az illúzió sűrű erdejéből, közömbössé válsz mindaz iránt, amit korábban a Védák anyagi eredményekkel kecsegtető fejezeteiből hallottál, vagy amit a jövőben fogsz hallani belőlük. Ha az elméd többé nem zavarodik meg a Védák utasításainak hallatán, s értelmed képessé tesz arra, hogy állandóan Rám emlékezz, szert teszel a jóga gyümölcsére.

– Krisna, még a hatalmas Brahmát és Sivát is Te részesítetted tudásban! Kérlek, áruld el nekem, miről ismerhetem fel azt az anyag hatása alól felszabadult lelket, aki állandóan Rád emlékezik? – kérdezte Ardzsuna. – Hogyan beszél? Hogyan ül és hogyan jár?

– Prithá fia! – szólt az Úr. Azt mondják, hogy amikor az ember elméje megtisztul, és megválik anyagi működése folytán felébredt valamennyi érzéki vágyától, akkor egyedül a lélek tiszta helyzetéből merít elégedettséget, s a Legfelsőbbre emlékezve transzcendentális tudatra tesz szert. Szavai arról árulkodnak, hogy nem izgatja fel sem a saját teste természetéből fakadó, sem a más élőlények vagy a természeti erők által okozott semmilyen szenvedés, a világi örömök pedig nem ébresztenek újabb vágyakat a szívében. Nincs benne anyagi ragaszkodás, félelem vagy düh, s értelme rendíthetetlen. Akire nincs hatással, érje bár jó vagy rossz, nem leli örömét sem-miben s nem gyűlöl semmit, az szilárd, transzcendentális tudással rendelkezik. A következő kérdésedre – egy ilyen lélek hogyan ül, azaz hogyan korlátozza érzékeinek működését? – egy hasonlattal felelek. A teknős veszélyt sejtve végtagjait páncéljába vonja, majd annak elmúltával ismét kiengedi őket. Hozzá hasonlóan a rendíthetetlen értelmű, tökéletes tudatú bölcs, érzékeit csak az Én szolgálatomban használja, mert az érzéki élvezet nagy kockázatot rejt magában. Tilthatják bár a szentírások az érzéki gyönyörök hajszolását, a testet öltött lélek érzék-tárgyak iránti vonzalma megmarad. Ettől csak úgy válhat meg, ha egy magasabb rendű, lelki élvezet megtapasztalása után a világi örömök ízetlenné válnak számára. Kuntí fia! Az érzékek olyan erősek, hogy még annak a tanult, az anyagot és a lelket megkülönböztetni képes embernek az elméjét is elragadják, aki a szentírások szabályozóelveit követve megpróbálja őket kordában tartani. Csak az érzékeit mindig uraló ember rendelkezhet rendíthetetlen értelemmel, ezért állítsd őket az Én szolgálatomba, így győzelmet arathatsz felettük. Halld mi történik azzal, aki nem képes szabályozni az elméjét: Az ilyen ember az érzéktárgyakon elmélkedve fokozatosan ragaszkodni kezd hozzájuk s ragaszkodásából kifolyólag vágy ébred benne arra, hogy élvezze őket. Ha képtelen beteljesíteni vágyait, dühös lesz, dühében pedig nem tud különbséget tenni a helyes és a helytelen cselekvés útja között – hatalmába keríti az illúzió. Illúziója azt eredményezi, hogy nem lesz képes emlékezetébe idézni a szentírások és a lelki tanítómestere utasításait, így hiába hallotta az igazságot, mivel memóriája cserbenhagyja, értelme beszennyeződik, s lelki értelem híján belevész az anyagi lét óceánjába. Halld most válaszom a harmadik kérdésedre, melyben arról tudakozódtál, hogy az, aki felszabadult az anyagi energia hatása alól, hogyan jár – hogyan használja érzékeit. Aki képes arra, hogy vonzódás és irtózás nélkül, a szabadság szabályozóelveit követve uralja őket, teljes kegyemben részesítem. Kegyem által elégedetté válik, s nem kell szenvednie többé az anyagi lét háromféle gyötrelmétől. Ebben az elégedett tudatban nagyon gyorsan szilárd, lelki értelemre tesz szert, ezzel szemben az, aki nem az Én szolgálatomban cselekszik, szabályozatlan elméje által nem nyerhet lelki intelligenciát, minek híján nem Rajtam, hanem az érzéktárgyakon fog meditálni, így azonban sohasem lelhet békére. Mondd, hogyan létezhetne boldogság béke nélkül? Az ember értelmét még egyetlen csapongó érzéke is képes elragadni ha az elméje arra összpontosít, akárcsak a szél a vízen úszó csónakot. Ezért azt javaslom, gyűrd le elmédet és érzékeidet, ahogy erős karoddal győzelmet aratsz ellenségeid felett is. Aki viszszatartja érzékeit azok tárgyaitól, annak értelme bizonyosan rendíthetetlen. Ahogy az ember szeme nem képes arra, hogy áthatoljon az éj sötétjén, az érzéki örömöknek élő materialisták a tudatlanság sötétségébe burkoltan nem láthatják a lelket, melyet anyagi értelemmel és érzékekkel sem megérteni, sem megpillantani nem lehet. Miközben ők csupán álmodnak a lelki tevékenységekről, a szilárd értelmű bölcs ébren van, s élvezetet merít belőlük – érzékeit az én szolgálatomban használva nem kerül az irányításuk alá. A világi örömöket hajszoló emberek éber ténykedését azonban e bölcsek az álom illúziójához hasonlatosnak tekintik. Ahhoz hasonlóan, ahogy az óceán vize annak ellenére, hogy számtalan folyó ömlik belé, sohasem árad ki medréből, a szilárd értelmű ember elméjét sem billenti ki egyensúlyából a vágyak szakadatlan özöne, ezért ő az érzékeit szolgáló materialistával ellentétben valódi békére lel. Nem zaklatja fel sem az, ha használnia kell az érzékek tárgyait, sem az, ha meg kell válnia tőlük, ahogy attól függetlenül, hogy az esős- vagy a száraz évszakban járunk, az óceán vízszintje sem változik. Csak az lehet békés, aki megvált minden érzékei kielégítésére irányuló vágyától, önzetlenül cselekszik, nem vél semmit a saját tulajdonának, s nem a testével azonosítja magát. Prithá fia! Aki eléri ezt a helyzetet, annak értelmét az anyag többé sohasem zavarja meg, így még akkor is képes lesz belépni Isten birodalmába, ha a halála pillanatára jut el idáig.

Vélemény, hozzászólás?